Gellért Oszkár: Angyalok
Tetememből kilépve bucsuzóul
Kezet fogtok majd férfias-keményen
Két fekete-szőke megőszült angyalok.
Piros levélre ha az első hó hull,
Szájoncsókoljátok majd bucsuzóul
Gyöngéden egymást: két rőthaju angyalok.
S tűnt nyaram emléke károg a fárul,
Két fátyolos, csuklyásfejü angyalok
Közül az egyik imígyen andalog:
Engedd hogy arcom most fölfedjem s kezed
Számmal illessem én, szegény elárvult.»
S kancsal szemében féltékeny könny rezeg.
Két vágyam is: egy átkozott, egy áldott.
Mig éltél, hitted hogy dal s hír mindörök,
Nem tudtad, lélek: csak magadat csalod!
Bucsuzóul majd szamárfület csináltok
Két kopaszranyírt csintalan angyalok,
Piros levéllel ha őszre meghalok.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir