GELLÉRT OSZKÁR: A KEDVES UJJAIHOZ

Az arcod elé tartottad a kezedet,
Hogy megpróbáld rajtam a szemed hatalmát.
De kikandikáltál az ujjaidon,
Mintha el nem sírt könnyeidet takarnád.

És lejjebb csusztattad a kezedet
És rászorítottad esküdni a szivedre.
Billentyüző, ideges ujjaidat
A kebeledről szép csendesen vedd le.

És a fejemre fektetted a kezedet
Minthacsak áldanál… Az ujjaidnak
Nem hiszek, kedves, még ha áldanak is.
Hajamba túrva csak játszani tudnak.

És ha az öledben nyugtatod a kezedet,
Öt ujjad tán akkor is arra gondol,
Ahogy a Tudás almája után kapott:
Mozdulatára a Paradicsomból.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!