KOMJÁTHY ALADÁR: DÁVID ÉS GÓLIÁT

Ne várj kegyelmet, mindhalálig
dühöng a harc. Gerincbe törve
perget a sors. Kemény szemekkel
tekint az Ég a törpe Földre.

Homlokunkat villám-ököllel
az istenek vak gőgje zúzza,
Prométheus halvány tüzednek
gyötrelmeken át visz az útja.

Jó volna néha megpihenni
arany partján a létezésnek,
de Idő-isten zord parancsnok,
építni kell a Magnak, Észnek.

Rabszolgasors! Futó világok
hullámlanak jelenből multba,
Bios kegyetlen, semmi-népe
alkot s tűnik a sírba hullva.

De ő a szent s kicsorgó lelke
nyomán a barbár végtelenség
átszellemül s a Rend világa
hallgatva vár, hogy megteremtsék.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!