BÁNYAI KORNÉL: VIRÁGOK A HÁZ ELŐTT | Nyugat 1908-1941

BÁNYAI KORNÉL: VIRÁGOK A HÁZ ELŐTT

Örömmel nézek rátok
falusi házak előtt
virító haszontalan kertek,
ehéz por alól is nevető
virágok.

Ünnepként nyíltok bőven,
villogó napsugarak
tőreit állva s megbújva a gyászt
s halvány gondokat rejtő falak
tövében.

Hajadonlány a rózsa,
bimbóit lobbantva ring.
A talpalávalót a nárcisz
ezüstje, szomorú rozmaring
dalolja.

Meghatott szívvel nézem:
könnyű selymeiteket
gonddal ápolja a vén anyó
örökös munkától fekete
kezével.

Rontó robotban égve
ti vagytok itt egyedül
szépségeink viszfénye, barbár
korunkon győzelmes életünk
reménye:

hogy nincs még veszve minden
s hiszünk egy szebb ragyogóbb
világban, midőn testünk égő
bokrából újra beszélni fog
az Isten.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!