Komjáthy Aladár: Egy kis madárhoz

Ha gyöngy eged siralma őszi tájék
halvány ködöt lehel s a nedves ágak
idegzetén a tél keserve bágyad,
Apolló hűtlen arca sírva fáj még.

Hol van vidám rigóid hars szerelme,
virágaid tündéri tűzben égő
tekintete? Lobogva, mint a kénkő
rohant a nyár gyümölcseit emelve.

Fakult levél tünődve vár a fákon,
lehullt testvérén gondtól vert madár
motoz. Kis pajtás, elszaladt a nyár,
most jő a tél és karjaival átfon.

Testvérszivem feléd dobog remegve;
kopott madár vagyok s a régi ének
az ifjuságról hallgat, mint a vének
templom után, ha vágynak az egekbe.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!