Illyés Gyula: Éjféli meditáció • A legfelső emeleten
Illyés Gyula: Éjféli meditáció •
A legfelső emeleten
A legfelső emeleten
Atyáim Istene! Katolikus Isten!
Házak lebegnek, mint hajók lent a füstben.
Az egész külváros akár egy kikötő.
Utra készen füstöl, nyüzsög a sok tető.
Két torony versengve az indulást kongja:
Álmos vagyok. Uram, vigy az igaz utra.
Barackpálinkát és sört ittunk az este;
daloltunk, fecsegtünk... megint bünbe estem.
De borzongva máris egyre emelkedek,
önmagam Phönixe e bús világ felett.
Ahogy józanodok, egyre messzebb látok,
bűnök fertőjének mondom ezt a várost.
Házak lebegnek, mint hajók lent a füstben.
Az egész külváros akár egy kikötő.
Utra készen füstöl, nyüzsög a sok tető.
Két torony versengve az indulást kongja:
Álmos vagyok. Uram, vigy az igaz utra.
Barackpálinkát és sört ittunk az este;
daloltunk, fecsegtünk... megint bünbe estem.
De borzongva máris egyre emelkedek,
önmagam Phönixe e bús világ felett.
Ahogy józanodok, egyre messzebb látok,
bűnök fertőjének mondom ezt a várost.
Az utolsó kocsi, mint meghajszolt kutya
fut a Váci-uton Ujpest felé haza
bőgve onnan, hol a mulatók fényjele
hunyorg már csak, mint a Sátán tekintete.
Oh az a mocsár ott! Oh az a kárhozat!
Futva jöttem én is. Oh, oh azok a nők!
négytől tiz pengőig kinálják magukat
s mit nem sutyorognak még a hátad mögött!
Ahogyan Velence a tengerre épült,
ez a város bűnre, förtelemre épült.
Megálltam utközben. Nagy villamos halak,
vonatok usztak a Ferdinánd-hid alatt.
fut a Váci-uton Ujpest felé haza
bőgve onnan, hol a mulatók fényjele
hunyorg már csak, mint a Sátán tekintete.
Oh az a mocsár ott! Oh az a kárhozat!
Futva jöttem én is. Oh, oh azok a nők!
négytől tiz pengőig kinálják magukat
s mit nem sutyorognak még a hátad mögött!
Ahogyan Velence a tengerre épült,
ez a város bűnre, förtelemre épült.
Megálltam utközben. Nagy villamos halak,
vonatok usztak a Ferdinánd-hid alatt.
Ez, hát ez az élet. Sóhajtozva fogom,
ölelem itt most az ablak keresztfáját,
nézem imbolyogni a szomszéd tüzfalon
kitárt karjaimnak ijesztő nagy árnyát
s a kapkodó fejet... Oh, hol van a spongya,
az ecet, mi tikkadt szomjuságom oltsa?
Kétellyel, gyanuval töltözött a testem,
éget már, jaj sós volt, mit oly vigan nyeltem!
A guny, mit e versbe is fonni akartam,
szivemet hurkolja, fojtja egyre jobban.
Petróleum, földgáz tör föl ugy a földből
ahogy körülöttünk csettintgete föltör
a romlás, az ördög szemérmetlen nyelve
hogy a biztos zsákmányt előre izlelje.
ölelem itt most az ablak keresztfáját,
nézem imbolyogni a szomszéd tüzfalon
kitárt karjaimnak ijesztő nagy árnyát
s a kapkodó fejet... Oh, hol van a spongya,
az ecet, mi tikkadt szomjuságom oltsa?
Kétellyel, gyanuval töltözött a testem,
éget már, jaj sós volt, mit oly vigan nyeltem!
A guny, mit e versbe is fonni akartam,
szivemet hurkolja, fojtja egyre jobban.
Petróleum, földgáz tör föl ugy a földből
ahogy körülöttünk csettintgete föltör
a romlás, az ördög szemérmetlen nyelve
hogy a biztos zsákmányt előre izlelje.
Panama! Panama! Oh micsoda példák!
Az árvák házából kilopták a téglát!
A kincstári lovak szájából a szénát!
Még a munkálatok megkezdése előtt
egy egész telepről lelopták a tetőt!
Családapák gyanus pénzen éjjeleznek,
pisztolyra gondolnak, ha dörren az ajtó,
előkelő ifjak kommunisták lesznek,
csuf megjegyzést tesznek a körmenetekre,
féktelenül izgat a köruti sajtó,
halotthamvasztó kell, ép az Debrecenbe!
egy lakatosmester lányát megejtette.
Ne szégyeld, hogy könnyek gyülnek a szemedbe.
Az árvák házából kilopták a téglát!
A kincstári lovak szájából a szénát!
Még a munkálatok megkezdése előtt
egy egész telepről lelopták a tetőt!
Családapák gyanus pénzen éjjeleznek,
pisztolyra gondolnak, ha dörren az ajtó,
előkelő ifjak kommunisták lesznek,
csuf megjegyzést tesznek a körmenetekre,
féktelenül izgat a köruti sajtó,
halotthamvasztó kell, ép az Debrecenbe!
egy lakatosmester lányát megejtette.
Ne szégyeld, hogy könnyek gyülnek a szemedbe.
Látom itt a Dunát, a csillogó vizet,
melybe nyáron karcsu zsidónők fürdenek.
Oh ugy fürdenek majd, oh, oh sivalkodva
igy paskolják majd a pokol ronda habját,
siratják a napot, mikor hivalkodva
a hiv lelküeknek combjuk’ mutogatták.
De miért sajnálod te csak a világot?
Micsoda kérkedés, tetszelgés még most is!
nézz magadba! Sirasd ten-nyomoruságod!
Tudod mi vár reád? Lelked merre oszlik?
És a végső helyen mit mondanak róla?
Nem áldoztál te sem érettségi óta...
melybe nyáron karcsu zsidónők fürdenek.
Oh ugy fürdenek majd, oh, oh sivalkodva
igy paskolják majd a pokol ronda habját,
siratják a napot, mikor hivalkodva
a hiv lelküeknek combjuk’ mutogatták.
De miért sajnálod te csak a világot?
Micsoda kérkedés, tetszelgés még most is!
nézz magadba! Sirasd ten-nyomoruságod!
Tudod mi vár reád? Lelked merre oszlik?
És a végső helyen mit mondanak róla?
Nem áldoztál te sem érettségi óta...
Mit szólsz ha kérdeznek? Mit? Oh, ne is kezdjed!
Hogy a körülmények? Hogy te jót akartál?
S a kajánság? És a házasságtörések?
És a tüntetések? Ott is jót akartál?
És a gőg? Mit hittél, ki vagy te, hogy mondjad:
ez a könyv jó s az rossz! – Mondd csak, honnan tudtad
a jót és a rosszat... Nacsak! Mibe hittél?
Isten szolgáival harcba keveredtél!
Hogy a körülmények? Hogy te jót akartál?
S a kajánság? És a házasságtörések?
És a tüntetések? Ott is jót akartál?
És a gőg? Mit hittél, ki vagy te, hogy mondjad:
ez a könyv jó s az rossz! – Mondd csak, honnan tudtad
a jót és a rosszat... Nacsak! Mibe hittél?
Isten szolgáival harcba keveredtél!
A könyvek! A versek! Persze! Meg az eszmék!
Meg az «ideálok»!
Oh az a sok csapda!
Az a hires izlés! Az a hires szépség!
ez volt a te dölyföd, a te biztonságod:
vallásod alapja!
Meg az «ideálok»!
Oh az a sok csapda!
Az a hires izlés! Az a hires szépség!
ez volt a te dölyföd, a te biztonságod:
vallásod alapja!
A legmocskosabb és szörnyűbb káromkodás,
ha jól meg volt irva
jobban izlett, mint a legédesebb Irás
legmeghatóbb lapja!
A felszentelt költőn bután mosolyogtál
s a megtért nagy irók müvein, mik Istent
kutatták már ittlent,
lustán elaludtál!
ha jól meg volt irva
jobban izlett, mint a legédesebb Irás
legmeghatóbb lapja!
A felszentelt költőn bután mosolyogtál
s a megtért nagy irók müvein, mik Istent
kutatták már ittlent,
lustán elaludtál!
Most bezzeg jó volna! most bezzeg izlene
a Csend, a Rend, ugye? s mit ugy megvetettél:
a lélek Nyugalma? a jámborok hite:
hogy e föld a legjobb s nem lehet jobb ennél?
Késő már! Hiába! Benned már a Méreg!
Ugy van, megkezdődött a te büntetésed!
a Csend, a Rend, ugye? s mit ugy megvetettél:
a lélek Nyugalma? a jámborok hite:
hogy e föld a legjobb s nem lehet jobb ennél?
Késő már! Hiába! Benned már a Méreg!
Ugy van, megkezdődött a te büntetésed!
Vezekelj, ha tudsz még! – Mit emlékül örzöl,
szüléd olvasóját vedd ki a szekrényből.
szüléd olvasóját vedd ki a szekrényből.
Nem találod? Nincs meg? Nem véletlen ez se!
Tünet! De nem csak ugy, mint Freud értelmezte!
Tünet! De nem csak ugy, mint Freud értelmezte!
Nőd hányta el! Persze, ő se használ olyat!
A multkor még ott volt a nyakkendők alatt!
A multkor még ott volt a nyakkendők alatt!
Szép család, mondhatom. Oh, ha jövedelmed
megengedi egykor: milyen lesz a gyermek?
megengedi egykor: milyen lesz a gyermek?
Uram, szót se szólok. Meg vagyok én fogva;
nyakig keveredtem a sürü hurokba.
nyakig keveredtem a sürü hurokba.
Tán ha nem kellene dolgoznom oly sokat,
tán ha tünődéssel töltöm napjaimat,
tán ha tünődéssel töltöm napjaimat,
tán ha vagyonosabb... Megint ezzel kezded?
Krisztus meztelenül vitte a keresztet!
Krisztus meztelenül vitte a keresztet!
Tán belátnám én is, mit mások beláttak,
hogy csak hit kell, igen, csak hit e világnak.
hogy csak hit kell, igen, csak hit e világnak.
Legyőzném a sárkányt, ki fejembe fészkel,
le-lekap szivemhez iszonyu körmével.
le-lekap szivemhez iszonyu körmével.
Vérzik ez a sziv már. Nevetek s ő vérzik.
Fogcsikorgva fojtom szörnyü szenvedésit.
Fogcsikorgva fojtom szörnyü szenvedésit.
Jöjj Szentlélek, jöjj már, akárki vagy, jöjj el
segits győzelemre e förtelmes döggel!
segits győzelemre e förtelmes döggel!
Döfj bele, döfj belém, – hogyha fölüvöltök
csapj oda mégegyszer! mert nem én üvöltök,
hanem az az ördög! hanem az a Szellem,
mit belélekzettem! Teritsd le e szivben!
Hogy a port falva is, röhögve és bőgve
had omoljak végre pihenni a földre.
csapj oda mégegyszer! mert nem én üvöltök,
hanem az az ördög! hanem az a Szellem,
mit belélekzettem! Teritsd le e szivben!
Hogy a port falva is, röhögve és bőgve
had omoljak végre pihenni a földre.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
