NADÁNYI ZOLTÁN: A KORBÁCS

Csak ez a csontot csavaró
és véremet faló
pokoli kín, csak ez maradt.
Ez még tőled való.

Ezt még te küldöd, ezt a kínt.
Ezt még te üzened.
Ezen keresztül visszajársz.
Ott les a két szemed.

Ez még veled, a repdeső
hangoddal felesel.
Ameddig engem ez a kín
cibál, velem leszel

Kegyetlen korbács ez a kín,
kezedben a nyele,
húsomba tép az ostora.
Jaj, mit fontál bele?

Akarom, hogy verj, akarom!
Mert nincsen egyebem.
Csak ez a korbács, ez a kín,
a borzasztó sebem.

Akarom, hogy verj, mert velem
lihegsz, míg kínozol.
Mert ez a korbács összeköt
veled, ez a pokol.

Te már eldobnád szívesen,
fáj, éget a nyele,
de én arra itéltelek:
örökké verj vele!

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!