NADÁNYI ZOLTÁN: SOKAT HAZUDTÁL

Sokat hazudtál, túlsokat.
A csillagok, kicsik, nagyok,
azok se voltak csillagok.
A hazugságaid ragyogtak.

A hazugságaid, azok
nyelveltek a lombok között,
a hazugság esküdözött
a tücskök cérnaszál-szavában.

Kikeltek hazugságaid,
kigyúltak a fejed felett,
egyszerre minden tele lett
hazugsággal. És én is, én is.

Hazudtam én is. Nem is én.
Belőlem is, te jól tudod,
a hazugságod hazudott.
Már nem lehetett nem hazudni.

Egy tiszta tó, az volna jó,
ha van olyan a földgolyón.
Beugrani vígan, mohón,
lebukni és kikelni tisztán.

Napra feküdni csillogón,
nem takarózni semmivel,
bárányfelhőkbe nézni fel.
És nem hazudni, nem hazudni.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!