KOMJÁTHY ALADÁR: FÉRFISORS

Szabó Lőrincnek

Mint egy könny, amit letörölnek,
úgy múlik el az élét,
nincs többé fénye az örömnek,
majd győztes lesz a féreg.

Mint a Nap, ahogy éjbe sápad,
kihalványulsz szívekből,
feledés dob rád tompa fátylat
és sírkereszted megdől.

Mint a hang, ahogy zengve meghal,
szétfolysz a végtelenbe,
kilobbansz, mint egy különös dal,
Istennek furcsa kedve.

Mint ahogy csillag égi pályán
rokkan a pusztulásba,
elpusztulsz te is csonka-árván,
hasztalan gyötör láz ma.

Özvegy és gyermek megsíratnak,
de tűnik majd az emlék,
fut az idő és bús vigasznak
marad-e rólad jel még?

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!