Erdélyi József: AFRIKAI VADRÓZSAFA
Kiskondás volt ő valaha,
volt furulyája szomorúfűz,
de lehet hogy csak bodzafa.
a vásárfia furulyát,
fujt is egy sort, de félbehagyta.
Lehet hogy szégyellte magát.
s a nagy tekintély oda lesz…
A hivatal, a cím, a rang, –
haj, a nemesség kötelez!
Mégis, a szíve fenekén,
a régi kiskondás maradt ő,
a régi jó szolgalegény.
az élete, hogy már öreg;
lázadozó, vert asszonya,
hat résről hat lármás gyerek, –
kilencéves fővel cseléd,
hogy mindig más fujta a nótát,
magának mily keveset élt…
már ment a dolgai után,
de abból is éreztem én hogy
«ez az én édes jó apám, –
regulás kulcsár, az öreg,
hanem az az anyátlan árva,
furulyázó kondásgyerek…»
gyermekkori história, –
eszembe juttatta megint
kezemben ez a furulya…
furulyázni mint egy juhász
a hegyeken. Kis furulyámnak
szűk a négy fal, kicsi a ház.
csillagos este felmegyek
a hegytetőre s belefúvok, –
örűljenek a vén hegyek,
régóta és ilyet soha,
mert ez a furulyák királya:
afrikai vadrózsafa.
mint vérpiros rózsalevél,
mint szerecsen bőre alatt
a vér, az afrikai vér.
Afrikai vadrózsafa,
sírjon-kacagjon nyelveden az ős
testvériség piros szava!
a szívemet, a lelkemet, –
hegytetőn fúvom furulyámat,
ország-világ feje felett!…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir