ERDÉLYI JÓZSEF: TÉL UTÁN AZ ERDŐBEN
szólnak már a pintyek.
Ilyen kedves híradásra
én is kitekintek.
Felmegyek a Hosszú-hegyre,
bejárom az erdőt,
mondok én is a pintyekkel
egy bánatfelejtőt.
hej be meglapultál,
pedig mikor leszakadtál,
világra indultál.
Itt maradtál velem együtt…
Jó hogy rajtad állok,
nem te borulsz a siromra,
nosza vígan járok!
mint valami gyermek,
aki még csak hírből-dalból
tudja a szerelmet.
Hütlen kedves, ha most látnál,
talán kinevetnél,
vagy ki tudja: talán ujra,
jobban megszeretnél…
akármerre mennél!
Az lenne jó neked hogyha
engem elfelednél.
Adjon Isten más szeretőt,
különbet énnálam,
hogy az a te gyenge szíved
ne fájjon utánam!
neked egyet-kettőt,
fiut egyet ilyet mint én,
álmodozó költőt,
lányt is egyet olyan szépet,
amilyen te voltál,
mikor egy szép zöld erdőben
énhozzám hajoltál…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir