KOMLÓS ALADÁR: NYÁR

Az udvarról madárka szállt fel
angyali két szárnyán. Veréb volt.
Még láthattam két gyenge lábát,
aztán elnyelte őt az égbolt.

Ahol mentünk, felénk fa lombja
a kertből árnyékot vetett.
Szép volt: a csúcsig csupa kis alma,
s mind a kis alma nevetett.

Végre a réten át a patakhoz
értünk. És hajrá, hirtelen
dús és hűvös vízébe álltunk.
És könnyű voltunk s meztelen.

Ó ha a csók is ily égi volna!
Mint az almafa, oly mosolygó,
mint a madár, oly szárnyaló, és
mély, mint a víz s oly könnyű s oly jó!

De férfi s nő ha összenézünk
s két keserű szánk összecsap:
tüskés bozót a csók minékünk
és tapadó, nehéz iszap.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!