WEÖRES SÁNDOR: ÖLDÖKLŐ MAGÁNY
WEÖRES SÁNDOR: ÖLDÖKLŐ MAGÁNY
A kedvem gömbje domború,
bizony belülről homorú.
bizony belülről homorú.
A magányom már fojtogat,
magam füstjével oltogat,
magam füstjével oltogat,
megfekszi az asztalomat,
teleül minden székemet,
teleül minden székemet,
az ördög kenyerére ken,
az ördögné hajába fon,
az ördögné hajába fon,
a költőtársam estelig
és hálótársam reggelig.
és hálótársam reggelig.
De fekete a nappalom
és de szürke az éjjelem!
és de szürke az éjjelem!
A méz, a lúg, a tej, a vér
hozzám, pokloshoz, el nem ér.
hozzám, pokloshoz, el nem ér.
Unom már minden részemet,
a gyomromat, a fejemet.
a gyomromat, a fejemet.
Egy nap a tükörből talán
idegen arc fog nézni rám.
idegen arc fog nézni rám.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
