ERDÉLYI JÓZSEF: TÉLI DAL

Lehullott a fák levele,
zúzmarás a hegy teteje.
Egy éjszaka úgy megőszült,
mintha sose lett volna zöld.

Kisüt a nap, enged a fagy,
de a tető fehér marad, –
Ott már tél van, hideg, fehér,
hóharmatos, szigoru tél.

Fagyos úton mendegélek,
találgatom: meddig élek?
Mennyi van még? Mi van hátra?
Gondolok a boldogságra.

Nézek fel a hegytetőre,
a zúzmarás, tar erdőre.
Milyen szép is! Szebb mint nyáron
Tündérmese, tündérálom…

Fagyos az út, fogas a szél, –
szenved aki igazán él.
Addig szenved amíg remél.
Boldog is lessz, majd ha nem él.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!