FODOR JÓZSEF: VAKÍTÓ, FÜLLEDT, DÚS…
Mibe éj-napom beleszőve,
Életem, álmom, lelkem, vágyam –
Fogózz vérembe és velőmbe,
Fonj keresztül, kasul be engem,
Hogy szövetedben elbénuljak,
Megvakuljak és kimerüljek,
Önzsongásomba belefuljak –
Kavargó, szított kábulatban
Bonyolódjak boldog zavarba,
Hogy ne férjen hozzám a dolgok
Szürke réme, vérző hatalma.
Légy teljesen urrá te bennem,
Hagyj színeidben feloldódnom,
Kábitó, hajszolt, hazug lázban
Zárd el a nagy Sorstól a sorsom,
Hajszálnyi rést se hagyva bennem,
Hajszálnyi erőt, hangot, kedvet,
Amelyben utja nyilna másnak,
Mint e színes önkivületnek –
Mint e lázas, külön világnak,
Az őrjöngő föld-szédületben: –
Oh, lelkem hálóvá szőtt forró
Mentsvára, vers, te ments meg engem.
Nem érdekel, fűt, nem kell semmi,
Minden mi van, idegen; éget –
Szeretnék nem tudni, nem lenni,
Beteg vagyok, fáj, fáj az élet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir