FÜST MILÁN: AZ IGAZTEVŐHÖZ!
Az erdőszélen álltál s jött a tél.
A tájat szemlélted, megúnt világodat, majd sárga csillagod
Nagy reszketését lested, mig alant a sötét földeken boldog komondorok
Járták az éjszakát s fel-felugattak hozzád, mint a kócos szellemek.
Hírek kovácsa, titokmester, őzikék őrzője, régi csősz,
Hát itt kell hagynod enciánvirágos szép hazád?
A messzi tülköket, hideg hegyed, kiszáradt vermeid……
Öreg puskádat átadod? meghalni mégy?
Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia.
Úgy tartod két kezedben fejed, mint a részegek… a halál részegségét nem birod?
Igaztevő, mint én, ki minden ellen kikel, acsarkodhatsz… semmittevő, pimasz gazdagok
S a hűtlen, hálátlan szegény vessződ egyformán rettegi…
Se fatolvaj, se vadorzó nem állhat meg szemöldököd előtt,
S haki a város másik végiről gonosz tervekkel jön és folyót átugor…
Megtorpan futásában s azt kiáltja: itt a csősz. – S ahol majd elhaladsz,
A csirkefogó többé nem nevet, madárka sem csipog… Szegény igaztevő!
Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir