SOMLYÓ ZOLTÁN: VIRRASZTÓ
meglibbennek a vörös paplanok
s a világ minden álmát rámbocsátják –
rám, ki ilyenkor is ébren vagyok…
A virrasztással tán megváltom én
a földet, mely pöffeszkedőn tivornyáz
tavasztól s téltől elcsent fénykörén…
melyben a bűnök vörös lángja forr;
az aljas vágyak és a fenkölt vétkek
nagy hordójában érik most a bor…
az álom pergő köszörűkövén;
ilyenkor hagyják ott a szeretőket
a gyilkos kéjnek leperzselt füvén…
a förtelmek fölé az Ur kezét;
halottaiból életteljes lánggal
most válik testté a hegyibeszéd…
az ártatlan és csöndes kis szunyog;
gyilkolni is tudnának ilyen órán
az álompártás szüz-menyasszonyok…
szegénybül gazdag; költőbül pedig
egy szárny csupán, amely az ébrenlétnek
őrjítő tornyáig emelkedik…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir