ILLYÉS GYULA: PÁSZTORBOTOMMAL
egy kicsit ezt a kis vizet,
csak úgy a szélén, ezt az álló,
magyarnak dalolt életet.
hogy fintorog, hogy sistereg!
Mélyébe mintha a szél atyja
lakna, egy akol fergeteg.
nyugalmát; hogyan rántaná
örvényébe, a százados
hináros, hűvös viz alá!
No lám, hát igaz a mese?
Ezt rejti hát a tükröződő
napfény aranyos szőttese?
a csodát, mely velem esett:
derék szál medvék, ordasok
lettek a fák hátam megett.
vádját új szókkal sziszegi.
Áruló! – hallom – mérgező! majd:
fajvédő! s rá: bolseviki!
kést vágna beléd a barát.
Megokosodva haladok
nagyatyám botjával tovább.
mondanám, – csak átkozzatok!
Ifju vagyok még, dolog vár még.
Jókor tanulni akarok.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir