ILLYÉS GYULA: FECSKÉK

Nyisd ki az ajtót, nyujtsa be
rózsaszin orrát a hajnali ég,
árassza ránk, mint meleg állat
mezei, hazai lehét.

Be szép a völgyek kis világa
ottlent s ittfent e szálloda;
nyers légben, fényben a szük erkély
mintha a mennyből nyílana.

Fenyők és felhők… Jöjj ki mellém,
úgy ahogy vagy… már süt a nap.
Meglátnak, – legfeljebb a fecskék
s még vigabban sikonganak.

Még ragyogóbban, részegebben
köröznek ott a nap előtt,
forgatják ezt a vaksi bolygót,
ezt a tündöklő, gyors Időt!

Amelyből minket kiragadtak
csapongva megint és megint
összefonódó, fonódva is
csapongó öleléseink.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!