Berczeli A. Károly: Jézus testvére | Nyugat 1908-1941

Berczeli A. Károly: Jézus testvére

Télen, Uram, egyre jobban fázom,
otthon ülve árván szalonnázom,
majszolom a karéj kenyeremet
s útálom a buta életemet.

Semmim sincsen, amit rakosgassak,
könyvespolcom, amit rámolgassak,
nap-nap után ugyanaz a sorsom,
jövök-megyek s nincsen semmi dolgom.

De én azért őrzöm még a hitem,
s szegényen is hiszek valamiben,
ennyi könnyel akárhová mennék,
Uram, én a fiad is lehetnék.

A fiad is lehetnék, én Uram,
mert élet és halál az én utam,
és gügyögve, mint a kicsi gyermek,
vallom Jézust édes testvéremnek.

Bőjtöltem már többet negyven napnál,
fagyoskodtam diszes kirakatnál,
pogányok közt tüzzel prédikáltam,
zsidók között Messiásra vártam.

Hónapokig vergődtem egy szón is,
rossz kabátom volt a takaróm is
s reggel-este édes dohány helyett
sokszor szívtam száraz petrezselymet.

Semmiben sem különbözöm tőle,
neki is csak Te voltál az őre,
és a lélek, ami szent volt benne,
Uram, jaj, az enyém is lehetne!

Ostobák közt én is álltam némán,
nekem is volt könnyes Magdalénám,
nekem is lesz diszes ravatalom
s meghalok majd én is fiatalon.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!