ILLYÉS GYULA: GALAMB-UCCA
ILLYÉS GYULA: GALAMB-UCCA
Fütött mozdony, mely egy helyben dohog
parancsra váró menetszázadok
gőzt fú és sustorog,
úgy leng, remeg a téli virradat
hegyes szelében a rongyos csapat,
kigyóként hánytorog –
parancsra váró menetszázadok
gőzt fú és sustorog,
úgy leng, remeg a téli virradat
hegyes szelében a rongyos csapat,
kigyóként hánytorog –
Tömött sorokban, test a test mögött
félezer férfi sóhajt, nyí, köhög
dől, mint szélfútta fa –,
A kabátujjban összebú a kéz,
görcsösen, kéken, mintha mind nehéz
bilincset hordana –
félezer férfi sóhajt, nyí, köhög
dől, mint szélfútta fa –,
A kabátujjban összebú a kéz,
görcsösen, kéken, mintha mind nehéz
bilincset hordana –
A tél bús elítéltjei! – Kiket
padról, híd alól a markos hideg
s házkutató nyomor
ideterelt, – a tört ablakon át
szippantják már az üst füstös szagát,
mely bent rotyogva forr.
padról, híd alól a markos hideg
s házkutató nyomor
ideterelt, – a tört ablakon át
szippantják már az üst füstös szagát,
mely bent rotyogva forr.
Elnyulva hosszan, fal mellé lapult
testtel kushad már, lesi a kaput
a régi friss tömeg,
mely egykor ugrott… Hogy ha most harap:
dühét vinnyogva csak magába kap,
mint bolha-marta eb.
testtel kushad már, lesi a kaput
a régi friss tömeg,
mely egykor ugrott… Hogy ha most harap:
dühét vinnyogva csak magába kap,
mint bolha-marta eb.
Ó, régi harcok, uccák! – Föld alól
kibukkanó és eltűnő folyó
úgy zúg csak, verdes itt
a mély erő, mely egykor egy világ
hódítására küldte áramát –
alig emlékezik.
kibukkanó és eltűnő folyó
úgy zúg csak, verdes itt
a mély erő, mely egykor egy világ
hódítására küldte áramát –
alig emlékezik.
Szivarvéget, egy csutka örömöt
kutat az úttest kockái között
s fölfüttyent, hogyha lel –
Lejárt jegyet, rongyot, mindent, amit
egy felsőbb, dicsőbb légkör elhajít
megvizsgál, fölemel.
kutat az úttest kockái között
s fölfüttyent, hogyha lel –
Lejárt jegyet, rongyot, mindent, amit
egy felsőbb, dicsőbb légkör elhajít
megvizsgál, fölemel.
Ez hordja el a város szemetét,
ez a hatalmas pondró, vaksötét
odvában ez eszi!
moslékot, kucskot zabál, meg sarat
a föld alatt, hol sűrűn rajzanak
hamúszín kölykei.
ez a hatalmas pondró, vaksötét
odvában ez eszi!
moslékot, kucskot zabál, meg sarat
a föld alatt, hol sűrűn rajzanak
hamúszín kölykei.
A túlsó járdán (messze partvidék
biztos honában) nyitja üzletét
s gyanakvón áttekint
egy kis kegyárus, boltjába merül,
matat… lámpát gyujt… s függönye mögül
kikandikál megint.
biztos honában) nyitja üzletét
s gyanakvón áttekint
egy kis kegyárus, boltjába merül,
matat… lámpát gyujt… s függönye mögül
kikandikál megint.
Harang csobbantja a sikos leget,
a szomszédból misére rengenek
a tanító papok,
mint nádas, melynek szélén szél zörög,
megleng a sor, hosszán félbetörött
«Dícsértessék…» susog.
a szomszédból misére rengenek
a tanító papok,
mint nádas, melynek szélén szél zörög,
megleng a sor, hosszán félbetörött
«Dícsértessék…» susog.
Galamb-utca! Pokol tornáca! – Vagy
mégis a Jövendő tornáca vagy?
E parázsló szemek
tekintete vesszőfutás nekem,
edző tűzpróba minden reggelen
hivatalba menet.
mégis a Jövendő tornáca vagy?
E parázsló szemek
tekintete vesszőfutás nekem,
edző tűzpróba minden reggelen
hivatalba menet.
Dörg a zajló jég arrébb a Dunán.
Mered a költő kőtalapzatán,
ökle, a vasököl
görcsösen mintha az Alföld fele
esküt? – egy örök pofont intene!
ajkán vad szél fütyöl.
Mered a költő kőtalapzatán,
ökle, a vasököl
görcsösen mintha az Alföld fele
esküt? – egy örök pofont intene!
ajkán vad szél fütyöl.
A szél, a szél! – a sikátoron át
lengeti a hó őrült zászlaját,
lobog a vert sereg,
a lengő, bűzlő, százezernyi rongy
lángnyelve közt, mint máglyán, úgy jajong
ugrál, röhög, sziszeg.
lengeti a hó őrült zászlaját,
lobog a vert sereg,
a lengő, bűzlő, százezernyi rongy
lángnyelve közt, mint máglyán, úgy jajong
ugrál, röhög, sziszeg.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
