CS. SZABÓ LÁSZLÓ: EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET…
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET…
«Holnap indulok Nagyvárad felé Pestre s onnan külföldre. Nőtlenségem utolsó hónapjait utazással töltöm. Megnézem a tengert, melyet annyira óhajtok már látni, mert hisz az rokona szívemnek; mély és viharos. Megnézem Shakespeare, Shelley és Byron hazáját, a sötét Angliát s megnézem Béranger honát, a fényes Franciaországot és magát Bérangert, a világ új megváltójának, a szabadságnak legnagyobb apostolát.»
Petőfi Sándor levele Erdődről, 1847. május 26-án
Hasonmás voltál, megölhetlek.
Megszólítottál a Saint Merry negyedben, elkísértél a kihalt szőlőhegyekre, makacsul tudakoltad elmaradt sorsod, ha azon a nyáron az erdődi várkert helyett Párizsnak fordulsz. Szerettelek, szántalak, tiszteltelek s legjobb lelkiismerettel akartam felelni. Ha egyszer kijutottál, Párizs úgyis visszatart, feleltem, elvarázsol az önkéntes számkivetés kéjes sértettsége, honvágyad elapad s a boldogtalan júniusi felkelés odakünn ér. Nem lettél volna tétlen, fegyvert fogsz a bérszolgaság ellen, a munkajogért, a demokratikus népalkotmányért. Világéletedben világosan beszéltél, világosan is cselekedtél volna.
Rajtam a tekinteted, keresztülvillan a Montrouge utcán, megérint a balatoni útkanyarban, a somogyi jegenyék alatt. Mi lett volna, ha elhagyod a lányt, de kitartasz a párisi út mellett? Most felelek és aztán megöllek hasonmás, barát és jelkép.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
