JÉKELY ZOLTÁN: ÉJJEL A HÓMEZŐKÖN

Valami messzi zene szól. Lehet
hogy csak a kérges hó zenél.
Az is lehet, hogy dermedt fülemet
hangdélibábbal áltatja a szél.

A bokrok csipkegrádicsos során
a hold milyen vigan magasra mászott!
sugarától mint rózsaszin koráll,
nődögélnek a zúzmara-virágok.

Valamikor, hő nyári éjszakán
a szúnyog itt táncát hajnalig járta
s kis szerzeményét húzta derekán
szüntelen a nagy egyiptomi sáska.

Valamikor a hókristály helyén
jánosbogárka stoplámpája égett;
holdkóros lányt csalt ki a kicsi fény
s a vinnyogó, lidérci sáska-ének.

Emlékeznek még rá a fák s utak!
A hó nem áll meg lábnyomán, elolvad;
éjjel idegbajos, sovány nyulak
füttöznek rajta, nappal árva varjak.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!