BERDA JÓZSEF: KÓRHÁZI ÓRÁK
BERDA JÓZSEF: KÓRHÁZI ÓRÁK
Mint a fáradt, beteg kutya; úgy pihensz itt,
s hallgatod beteg szived dobogását, – mi
egyéb dolgod lehetne még? Szelíd megadás,
gyengéd mosoly vagy itt már, csupa csönd, s türelem.
Kolostor ez a hely, s akár az elmélkedés idején:
ide-oda topogsz, s arra gondolsz, hogy nem gondolsz
semmire már, csupán unatkozol az unatkozókkal, velük
sápad az arcod, s vársz, egyre vársz, oly boldog együgyűséggel,
mint a megszállott lélek; még bizol az orvosságos üvegekben,
s a jó doktorokban, kik öreg barátként vigyáznak reád,
s ha nyugtalankodsz, vaskos tréfákkal traktálnak, – hadd
lásd, mily irgalmas hentesek ők!
s hallgatod beteg szived dobogását, – mi
egyéb dolgod lehetne még? Szelíd megadás,
gyengéd mosoly vagy itt már, csupa csönd, s türelem.
Kolostor ez a hely, s akár az elmélkedés idején:
ide-oda topogsz, s arra gondolsz, hogy nem gondolsz
semmire már, csupán unatkozol az unatkozókkal, velük
sápad az arcod, s vársz, egyre vársz, oly boldog együgyűséggel,
mint a megszállott lélek; még bizol az orvosságos üvegekben,
s a jó doktorokban, kik öreg barátként vigyáznak reád,
s ha nyugtalankodsz, vaskos tréfákkal traktálnak, – hadd
lásd, mily irgalmas hentesek ők!
Vészes csengetés a folyosón: ki készül meghalni megint?
ki sír segitség után? Aludni volna jó, elzsibbadni már,
– de szemem égő parázs az éjben, fülem csupa zúgás újra,
nincs nyugalmam ma sem. Csak társaim alusznak már,
nekik a csönd kegyes úr; hallgat a betegség is, pihenni
akar. – Rossz alvó én vagyok ébren csupán, máris kinoz
a tépelődés: hány óra van? mikor lesz végre reggel?
Csak rossz szived felel; nem múlik az éj, nem akar pirkadni még,
nem szünik a kutyák ugatása sem a korom éjszakában!
Ragadj le szemem, aludj már. Aludni, aludni kéne már, mint
az állatoknak, s boldogan ébredni az első kakasszóra,
mely a tulipán hajnalt köszönti!
ki sír segitség után? Aludni volna jó, elzsibbadni már,
– de szemem égő parázs az éjben, fülem csupa zúgás újra,
nincs nyugalmam ma sem. Csak társaim alusznak már,
nekik a csönd kegyes úr; hallgat a betegség is, pihenni
akar. – Rossz alvó én vagyok ébren csupán, máris kinoz
a tépelődés: hány óra van? mikor lesz végre reggel?
Csak rossz szived felel; nem múlik az éj, nem akar pirkadni még,
nem szünik a kutyák ugatása sem a korom éjszakában!
Ragadj le szemem, aludj már. Aludni, aludni kéne már, mint
az állatoknak, s boldogan ébredni az első kakasszóra,
mely a tulipán hajnalt köszönti!
A vén medvét, az éjszakát hallgatod-tapintod megint;
a hallgatag éjt, mikor élet és halál nyugovóra tért,
hogy újra fölriadjanak majd, mint szomszéd társam
a betegágyban, ki rosszat álmodott, s most velem együtt
őt is babonás képzetek gyötrik, s mint a megzavart nyúl,
olyan ijedt lesz, mikor az éjféli gyors távol dübörgése
megkocogtatja börtönünk vastag ablakait.
a hallgatag éjt, mikor élet és halál nyugovóra tért,
hogy újra fölriadjanak majd, mint szomszéd társam
a betegágyban, ki rosszat álmodott, s most velem együtt
őt is babonás képzetek gyötrik, s mint a megzavart nyúl,
olyan ijedt lesz, mikor az éjféli gyors távol dübörgése
megkocogtatja börtönünk vastag ablakait.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
