JANKOVICH FERENC: ŐSZI ÉG ALATT
reszket a völgyek kéke,
hülnek a fészkek, a dombok alatt
meghördül a szél s tompán elakad, –
lázas a dombok képe.
rózsáid földre hullnak,
a tölgyerdők pozsgás szine tört,
marcona felhők szükítik a kört,
fejed fölé tolulnak.
félénk összebuvása,
úgy az összebútt lombu táj
megdermed és arcába váj
sötét rémlátomása…
teremtő gerjedelmed?
S mi szárnyaival égig ér:
galambi hit, vagy vércsecél –?
Itt minden őszbe dermed.
reszket a völgyek kéke,
fecskék szállnak a dombok alatt,
egy könnyü kis őz röppenve szalad
az erdő sűrüjébe.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir