FORGÁCS ANTAL: IDŐM TÖRVÉNYEM SZERINT

Mint farkas, ki zsombékba rejtezett el,
és nyelvével ápolja oldalát,
s a pállott földbe fúrja be magát,
de él tovább virágzó sebhelyekkel,

mint nyúl, akit a havas, kéklő réten
felbérelt hajtók űznek hevesen,
s ha megszabadul nagykeservesen
tovább rágódik megfagyott gyökéren.

Igy menekülök és lapulok én,
elnémult a hetyke, vidám legény,
A világ az ő keszeg sorsát sujtja.

Igy élek időm törvénye szerint,
hallgatok, de aki reám tekint,
mit mondanék, ha szólnék, úgy is tudja.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!