JANKOVICH FERENC: RÉSZEGSÉG JÉZUSÉRT
ó, ragadj el, indulat!
Bús agyamról – nagy fekete rém –
felrepül a gondolat…
Édesíts meg ezt az éjemet,
gazdátlan vérem és husom,
ó, ne vesd meg második helyed –
ó, ragadj el, édes Jézusom!
és ne ródd fel mámorom;
én a mámort érted keresem,
Téged említ, Téged rejt borom –
ó, repülj fészkembe, míg merész
lángolásom Téged hívni mer,
siess hozzám – hajnalban az ész,
könyörtelen gazdám, gúzsba ver.
bár dadogva, elmondom neked,
mint kínlódom nélküled vadon,
mint szigetén a számkivetett –
volt nekem egy kedves páterom,
ki engem a szigetre vetett,
volt nekem egy kedves páterom,
ki engem a szigetre vetett.
meggyóntam néki legnagyobb bajom,
hogy szellememben egy fekete rém
sötét uralmát bontja szilajon;
hogy elbukom, nincs erőm ellene
– a sivatagban délibáb a hit –
belém csapott az ördögi fene –
óh! esdve kértem orvosságait.
megálljak, óh – a lelkem elveszett…
Bujdokolva e földi téreken
könyörgök most is bűneim között:
emelj magadhoz engem, Istenem,
kit lángoló ész magához kapott,
ma sem vagyok a hit regőse, nem! –
ki akkor voltam, most is az vagyok.
dölyfös vitorlám repít az úton, –
hódíts meg engem, égi szerelem,
váraddá tegyél, édes Jézusom,
ki borral űzte tüzes angyalát,
óh, zengd nekem szíved hives dalát,
rabolja magadhoz égi kikötőm!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir