Fekete Lajos: Új Georgikon | Nyugat 1908-1941

Fekete Lajos: Új Georgikon

Este van... És a munkától
elcsigázva leroskadok
egy fölbuckára, amely most
helyettesíti a padot.

Egész nap lóhalálában
túrtam ezt a félhold földet,
annyi erővel, hogy ennél
nem dolgozhat az se többet,

aki ezt a munkát végzi
nap-nap után: tegnap, máma:
nem úgy mint én, kinek mégis
csak írótoll a szerszáma.

Mindegy! most már pihenek és
merengve a csillagokra
is figyelnék, ha tenyerem
olyan nagyon nem sajogna.

Kapanyéltől feltört kezem
forró felével a földet
simogatom és e hűvös
tapintása most a rögnek

olyan jólesik, hogy szinte
egész lázas testemmel, itt,
a csillagokat bámulva,
elhevernék tán reggelig.

De már lassú harmat szálldos,
rápermetez ezüst pora
s fénylő, nagy bogarak hátán
pattog a holdfény ostora...

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!