ILLYÉS GYULA: AZ ÉN FÜLEM SÉRTI… | Nyugat 1908-1941

ILLYÉS GYULA: AZ ÉN FÜLEM SÉRTI…

Az én fülem sérti leginkább, hogy alig
fordulnak egy-két kört e versek
szabott zenéjükön, egyszerre mindegyik
riasztó zajt recsegtet,

gorombán, mint midőn a tű a lemezen
kiugrik, érdeset csikordul
s a szabad anyagot szakgatja élesen:
mi van a dallamon túl?

Mit rejt a dal? - Rendelt körén zengve fut és
egyszerre - mily határt surolva? -
a lélek felsikolt, mint tányéron a kés
s egy szót nyög ujra, ujra -

Halál, halál, halál, - bármerre fordulok,
válaszul nékem e világ már
azt súgja s hirtelen, kürtként azt zúgja, hogy
egy forgás még s lejártál!

A föld szalad simán; szédülten így kapok
szerelem, barátság, felétek.
Köröttem, jajra jajt tépve, így karmolok
mindenbe, mit elérek.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!