REICHARD PIROSKA: BEREGSZÁSZON
áll-e még az én szülőházam?
falán fut még vadszöllő-inda?
udvarában leng még a hinta?
azóta elmult egy félszázad;
messze földről hozta a párját,
együtt ültették be a kertet,
ismerték minden bokrát-fáját
s mire első gyümölcse termett,
megszületett az első gyermek.
amelyet mind az anyám oltott;
az ágyást bársonylevél szegte,
mellé a rezedát szerette,
középen - asszonyára rávall -
verbéna virult violával.
az ösvényt én is garaszoltam;
fogócska és bujósdi közben
én is gyomláltam és öntöztem;
fecskecikázást néztem szótlan
s galambjainknak szemet szórtam.
nem szálltak köröttem galambok,
azóta nem oly édes már a
földi eper, ribiszke, málna…
vigyetek vissza, fecskeszárnyak:
gyerekszívvel utcánkon végig
megtalálom házunk, a régit;
kis kapun be, át a dufarton
ha belesnék azon az ajtón,
hívó körében a lámpának
asztal terítve, minket várnak
tejet hoznak, kenyeret szelnek,
- otthon fejt tej, habos és édes
anyám az órát tudakolja,
apám dörmög ujságja mellett:
"Hol késik az a négy rossz gyermek?"
Tornác felől zsivajgás támad,
kattan a kilincs s a vidám had
(öcsém most lesz negyvennyolc éves)
körülöleli és csókolja
nevető fiatal anyámat…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir