VAS ISTVÁN: RÉGI ESTÉK UTÁN… | Nyugat 1908-1941

VAS ISTVÁN: RÉGI ESTÉK UTÁN…

Ringott a világ, az anyám haja meg
feketébb volt, arca soványabb,
mélyebb szinü volt a magasban az ég,
szebb illata volt a teának.

Kékes karikát lehelő szivarok
közt körben járta az alsós,
azután felzúgtak a nagy viharok,
a szél kinyitotta az ajtót.

Szüneteltek a játszmák éveken át,
mert messzire tüntek a játszók,
fényképeken ültek, mord katonák,
fejükön pólyák, hadicsákók.

Végül hazajött valamennyi rokon,
elmult az a vérszinü ünnep,
kevesebb lett minden az asztalokon,
ágyuk zaja verte fülünket.

Az utcán forradalom s a redők
mögött a lakás kicsi bárka,
úgy ringtak az esték, mint azelőtt
forgott kék füstben a kártya.

Szivarok, nevetések, zongoraszó,
jött sorban a boston, a foxtrott.
De hol van a kedvük, az akkori hó?
Játékuk a semmibe foszlott.

Még néha az éjben felfigyelek,
mielőtt köd hull szemeimre,
- mint régen a dalra fülelt a gyerek -
odabent nem játszik-e Imre?

De köröttem nem száll semmi, csupán
a dalok visszhangjai, felhők,
húsz éve letünt estéi után
kapkodva tünődik a felnőtt.

Eltüntek sorba, se szó, se beszéd,
éjnél feketébb teve hátán.
Nem is adta nekem búcsúra kezét
s örök éjbe szökött Miki bátyám.

Elmúlik a tréfa, a zongoraszó,
ezután sohse várja a kártya.
Megzörren a rög, lehanyatlik a jó
és nem marad itt, csak az árnya.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!