Devecseri Gábor: Andrássy uti őszi délelőtt

Az ősz, ha van ilyen még,
az Andrássy ut csendjét
halvány aranyba mártja;
ablakból száll a fákra

s lustán elhal az ének;
emberformáju lények
uszkálnak a hig napban;
a lombok jelzik: halkan

áthuz a szél a tájon;
nincs is a táj, csak látom.
Nem is látom, csak érzem.
Érezni is csak vélem.

Mint a levelek, hullnak
két oldalról a házak,
nesz nélkül elterülnek,
a semmivel vegyülnek.

A való a határról
elszáll, mint csiz az ágról.
Mint fürdőző a kádból,
kilépek a világból.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!