Török Sophie: Lánc, lánc… | Nyugat 1908-1941

Török Sophie: Lánc, lánc…

Kislánybarátnőm, emlékszel-e? pár hetet
kértem tőled, hogy sugaras ifjuságoddal
világits nekem – hátha fényénél a mély kutból
hová lezuhantam, az édes életbe
még egyszer visszatalálok.

S te, mint komoly feladatra választott
gyermek, makacs türelemmel fogod kezeimet
hány hete már? hány hónapja?
és nem fáradsz el a konok öngyilkost
ujra és ujra partra segiteni.

Mint morózus öreg kutya morgok feléd
vackomból, igy köszönöm neked értem áldozott
napjaidat. Mosolyogj! akkor is, ha hitvány
hálátlansággal keveslem tőled az áldozatot.
Mosolyogj! mosolyodtól éledek, mintha hosszu
tél után kisütött volna rám a nap.

Bánom, hogy bántlak – mégis ujra bántlak.
Egyszer talán majd ezt is megbocsájtod!
Nehéz mellettem. Tudom, örülsz, ha vidám
társaid közé visszabocsátlak!

Nem hiszek neked! hogyan hihetném
hogy jó neked, ha ólmos szomoruságomhoz
lehúzlak? Egyszer talán majd mindent
megbocsájtasz és megvigasztal, ami most
nekem vigasz: hogy nem veszhet el
semmi jó e földön! csak éppen
valaki más lesz jó helyettem
hozzád! A jóság kézről-kézre jár
egymásbakulcsolt láncban öleli át
a világot – és törvény, hogy sohasem
annak keze adja vissza,
akinek néma áldozattal
jóságod odaadtad.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir