Radnóti Miklós: Emlékeimben…
meglebbenő esőben álldogálok,
két nő jön nedves, villogó fogakkal,
majd két galamb. Kövér,
fontoskodó begyük egész a földig ér.
langy, esős alkonyat volt s furcsa módon
egy pillanatra boldog voltam ujra;
köröttem zöld falak,
páfrányos erdők hajladoztak hallgatag
nyíres futott elénk, akár egy balga
fehérszoknyás kislány s a fordulónál
katona állt a sár
felfénylő fodrain. Foga közt rózsaszál.
Gyula ült szemközt és szelíd Zsuzsanna,
mellettem Fanni, kék szemén a tájék
vonult s fejünk fölött
a gépkocsi vidám sörénye röpködött
Elzúgott arra már a gyors halál is
azóta és megszedte tarka csokrát.
A nyíres még meleg
holtak közt véresen s pirulva ténfereg
hanyatt fekszik s szivéből hajt a rózsa.
Hazája ég. A lángok közt tünődő
temetők ringanak,
körül görcshúzta fák és izzadó falak.
a csillagok megjönnek este mégis
s harmattal rívó hajnalok szaladnak
a néma nap felé.
Ha kérdeném, a táj vajjon felelne-é?
meglebbenő esőben álldogálok;
asszonyhad jő az úton gyermekekkel,
fölöttük égi füst,
felhőfodor. Már oszlik. Könnyü és ezüst.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir