NÉMETH MIKLÓS miniszterelnök:
NÉMETH MIKLÓS miniszterelnök:
NÉMETH MIKLÓS miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
Mintegy tizenhat hónappal ezelőtt ebben a teremben, de egy másik Országgyűléstől kaptam a feladatot és a bizalmat, hogy a történelemben minden bizonnyal ritkaságnak számító folyamatban vezessem a kormányt. Ezt a folyamatot ma már közhelyszerűen békés átmenetnek nevezzük. Csaknem el is koptattuk ezt a fogalmat, holott hihetetlen érték, hogy az nem maradt elvont fogalom, hanem a szemünk láttára vált valósággá.
Sokan voltak, akik ennek az útnak nem adtak esélyt, és még ma is vannak, akik nem hisznek benne. Az általam vezetett kormány és személy szerint én is hittem abban, hogy ez megvalósítható. Ezért azon dolgozom, hogy az esély valóra váljon.
Vállaltuk, hogy ennek az átmenetnek legyünk a kormánya, egy percig sem gondolva arra, hogy szerepünk, de főleg a felelősségünk. átmeneti.
A mi munkánk gyümölcsének tekintem, ezért nem keserű a szám íze, hogy ma Önök előtt benyújthatom Önöknek kormányom lemondását. Ez volt ugyanis hosszú évtizedek óta az első kormány, mely közvetlenül és valóban a Parlamentnek, és nem egy pártnak volt felelős, és ugyancsak hosszú évtizedek óta ez az első kormány, amely egy teljesen szabad és demokratikus választás eredményeként létrejött parlamentnek nyújthatja be lemondását.
Büszkék vagyunk arra, hogy kormányzásunk hozzájárult ennek a pillanatnak az eljöveteléhez. Jó partnerünk volt ebben a korábbi Parlament, s partnereink voltak az új Parlamentben helyet foglaló pártok. Partnernek tekintettük őket akkor is, ha sokan közülük nemegyszer inkább ádáz ellenfélnek mutatkoztak, mert tudtuk, hogy mi a mi célunk és ismertük az övékét is.
Mi, a Kormány tagjai tudtuk, hogy milyen szerepet kapott ez a Kormány a rendszer békés átalakításában, és minden erőnkkel meg akartunk felelni e szerepnek. Ezért az elmúlt közel másfél esztendőt kemény munkával töltöttük.
Sokan úgy tartották, hogy politikai öngyilkosságot követtünk el, hisz a régi hatalmi rendszer lebontásáért folytatott küzdelmünk gyümölcseként mi magunk végül is kiszorultunk a végrehajtó hatalomból. Én azt mondom, ez mindennél jobban bizonyítja, hogy a rendszerváltásért, nem azért dolgoztunk, hogy más formában átmentsük saját hatalmunkat, hanem azért, hogy egy parlamenti demokráciában éljünk.
Alkotmányos forradalmunkat úgy vívtuk meg, hogy nemcsak a tömegek nem akartak régi módon élni, de a hatalom sem akart a régi módon kormányozni. Önzetlenül dolgoztunk a változásokon. Ezt a munkát a nemzetközi közvélemény és a világ politikusai is ismerték és elismerték.
Nekünk kellett a régi bűnökért megkövetni a népet, nekünk adatott a rehabilitáció feladata és lehetősége, az emberi lelkek felszabadítása, és nekünk kellett cipelni a múlt terhes örökségét. A politikait is, meg a társadalmi és gazdasági örökséget is.
A politikai örökség az új Kormányt nem fogja terhelni, de a társadalmi és gazdasági örökséget tovább kell cipelni. Nem dobhatja el, miként mi sem tehettük, és félek, nem is oldhatja meg egyik évről a másikra, miként mi sem vállalkozhattunk erre. Mindenesetre elmondhatjuk, a népszerűtlen intézkedéseket is vállalva, működőképes országot hagyunk hátra.
Remélem és kívánom, hogy a hosszabb távon megoldható feladatokhoz - és csakis azokhoz - a következő Kormánynak sikerül nagyobb türelmet nyernie a társadalomtól, mint amit a mi Kormányunk kapott a hatalomba, a harcba indulóktól. Most ugyanis már nem egy választást kell megnyerni valakik ellenében, hanem egy társadalmat, gazdaságot kell átformálni sokak együttműködésében. Még nem tudtunk a választások utáni időkre készülni, mert energiánkat az kötötte le, hogy elvezessük az országot a választásokig. Mindkét kezünk munkával volt teli, ezért ha támadtak, nem volt mivel védekezni.
Most új helyzet lesz, felszabadul kezünk. Ki-ki a maga helyén, mi azt most mégsem ütésre, támadásra fogjuk használni, hanem a nép érdekeinek védelmére, tiszta politikai eszközökkel folytatott parlamenti küzdelemre. Hiszek benne, hogy azok a tömegek, akik csendben kísérték figyelemmel alkotmány forradalmunk megvívásában folytatott küzdelmünket, értékelni fogják, hogy mi nem valakik ellen hanem valakikért és valamiért dolgoztunk. Őértük. És szeretném megköszönni mindazok támogatását, akik megértették törekvéseinket és segítettek annak megvalósításában. Szeretném hinni, hogy a rendszerváltásért folytatott politikai küzdelem jelszavaiból mind több valóra válik. Ha követeltük a szavak és tettek egységét, most valósítsuk meg. Ha kárhoztattuk a régi rendet, hogy a népre tartozó döntéseket a nép feje felett hozták meg mások, most ne engedjünk a kísértésnek, hogy az egypárt döntései után pártok alkuja lépjen a nép döntései helyére.
A történelem során az emberek között állandóan ott leselkedik a világ végleges elrendezésének kísértése, ami abból a szilárd meggyőződésből fakad, hogy az egész korábbi történelem tévedés volt. Nem sok országnak sikerült megvédenie magát azoktól a vezetőktől, akikben fel sem merült a kétség, hogy az igazi történelem nem velük kezdődik. Nekünk ez eddig már többször nem sikerült. Most megint újra kezdjük. Az újrakezdés egyik formális feltételeként, az Alkotmány előírásainak megfelelően, ezennel benyújtom kormányom lemondását. Kívánom, hogy új Parlamentünk és a megalakuló Kormány minden erejével és energiájával a hőn óhajtott európai Magyarország megteremtésén tudjon munkálkodni, attól ne vonja el a figyelmet semmiféle áldatlan belső politikai harc. Mivel az új Kormány megválasztásának feltétele a kormányprogram egyidejű benyújtása, ezúttal is kifejezésre kívánom juttatni, hogy az általam vezetett Minisztertanács minden olyan segítséget megad a kormányprogram kidolgozóinak, amelyet a központi kormányzati szervektől igényelnek. Bejelentem, hogy az új kormány hivatalba lépéséig a Minisztertanács természetesen eleget tesz az alkotmányos kötelezettségének, amelyhez kérem a tisztelt Országgyűlés támogatását. Végezetül engedjék meg, hogy a jelenlegi Kormány és a magam nevében az új Parlament minden képviselőjének sok sikert, jó egészséget kívánjak.
Köszönöm. (Hosszan tartó nagy taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
