MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kisebbségi állásfoglalás ismertetésekor én is onnan kezdeném, ahonnan Debreczeni József, megpróbálom röviden értelmezni a helyzetet, azt, hogy mi is történik most.
Létrejött egy vizsgálóbizottság és ezzel a vizsgálóbizottsággal – beleértve a kijelölését – meg vagyok győződve, hogy egy nagyon veszélyes torzszülöttet hozott létre a tisztelt Parlament néhány héttel ezelőtt. Ez az eltolódott június 30-i határidő, amikor a jelentését meg kellett volna tennie, szerintem többek között éppen arra hivatott, hogy a tisztelt Ház egy kicsit azt is átgondolja, hogy mit is tudott végezni eddig a bizottság és helyes volt-e a döntés, amivel a bizottságot létrehozták, helyes volt-e a bizottság feladatkörének a kijelölése és nem utolsósorban helyes volt-e azt a fajta összetételét kijelölni a bizottságnak, aminek alapján az létrejött.
A szavazási arányokba csak annyiban szeretnék belemenni – mint ahogy Debreczeni József elmondta – a bizottság jelentését valóban öt bizottsági tag szavazta meg a 10 közül, de ebből négy MDF-képviselő, ugyanis jól értik a tisztelt képviselőtársaim, hogy a 10 tagú vizsgáló bizottságban négy MDF-es képviselő vesz részt (zaj) és egy kereszténydemokrata képviselő szavazott még a bizottság jelentése mellett, tehát öszszesen két párt képviselői. A kisebbségi állásfoglalást, amelyet én ismertetek, viszont három párt képviselője: a Kisgazdapárt, az SZDSZ és a FIDESZ képviselői jegyzik.
Én elhiszem, hogy ez Önöknek, a kormánypártok egyes képviselőinek nem tetszik, de ezek tények. (Zaj.) A későbbiekben erre még szeretnék röviden visszatérni.
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a bizottság létrehozatalakor is felhívtam arra a figyelmet, hogy elhibázott, ha az egész sajtóra kiterjedő, a léténél fogva fenyegető vizsgálatba kezd a bizottság. Akkor is azt javasoltam, hogy a bizottságnak valóban a Springer-ügyre kellene koncentrálna, mint ahogy azt Fodor Tamás képviselőtársam javaslata eredetileg felvetette – és amennyiben általános vizsgálatot is folytat, annak csak az lehet a célja, hogy a törvényhozási feladatokat ezzel segítse a bizottság. Gondoljunk bele abba, hogy egy vizsgálóbizottságnak nem az a feladata, hogy valamilyen területét az életünknek valami részletező nyomozás alá vegye, hanem egy vizsgálóbizottságnak – a nevében is benne van – az lehet a feladata, hogy egy bizonyos ügyet vagy egy olyan területét vizsgálja ki, ahol valóban olyan eszközökre van szükség, ahol csak egy vizsgálat segíthet.
Debreczeni József elmondta, hogy a megfelelő törvények megalkotásához nem lenne elegendő csak a nyugati példák szemügyre vétele. Miért nem tudja a kulturális bizottság sajtó albizottsága vagy akár a minisztérium illetékes osztálya a nyugati példákon kívül a hazai helyzetet is feltérképezni, anélkül azonban, hogy a vizsgálat a maga fenyegető módszereivel egy rossz légkört teremtene?
A kisebbségi állásfoglalás álláspontja, helyzetértékelése és javaslatai szögesen eltérnek a jelentésben foglaltaktól.
Mi, a kisebbségi állásfoglalást jegyző képviselők azt mondjuk, hogy a vizsgálatnak, ha úgy tetszik a vizsgálat irányait kijelölő országgyűlési határozatot is némiképpen szabadon értelmezve, de mindenképpen célszerűen értelmezve azt a Springer-ügyre kellene koncentrálnia, mivel a Springer-ügy egészen egyszerűen nem említhető egy napon a többi ügyekkel, egyrészt a maga krimiszerű szövevényessége és titokzatossága miatt, másrészt – ezt nagyon sokszor elmondtam én is, mások is –, mert ez az ügy egyfajta monopolhelyzetet örökített át az MSZP elszámolásra kötelezett vagyonával kapcsolatban, ugyanakkor adás-vételével történt mindez – itt nagyon sok olyan pont van, aminek a különleges kezelése indokolt.
Ugyanakkor maga a sajtóprivatizáció és az egész sajtónak a helyzete, a mi értékelésünk szerint, egyáltalán nincs olyan mély és sokrétű válságban, mint ahogy azt a jelentés taglalja. A privatizáció, a rendszerváltás ugyanúgy folyik a sajtó területén, mint mindenütt másutt az országban az élet más területein, és hogyha az úgynevezett volt állampárti szócsővel kapcsolatban valamilyen különleges kezelés szükséges, akkor az a különleges kezelés semmiképpen sem az lehet, hogy itt azután különösen ellenőrizni kell a privatizációt. Ebből akkor szabad sajtó nem lesz, ebből akkor demokrácia sem lesz, úgyhogy a Kormány közvetlen felügyelete – amit a jelentés javasol – egész egyszerűen elképzelhetetlen, és hihetetlenül nagy hiba volna. Ehelyett a hosszú távú törvénykezés megalkotásáig átmeneti szabályozással, törvényi szabályozással a Parlament igenis képes arra, hogy a privatizáció folyamatát megnyugtatóan rendezze. Heteken belül meg lehet tenni a megfelelő, akár törvénymódosító javaslatokat erre, szabályozni lehet a monopóliumellenes korlátokkal, illetve a külföldi tőke részesedését megszabó korlátokkal a sajtó privatizációját, és természetesen az erre hivatott Vagyonügynökség is ellenőrizheti ezeket a folyamatokat, de hogy ebbe a Kormány beleszóljon, ez valami egészen képtelen ötlet, és ne vegye zokon a kormánypárt, ha az ellenzék ezen mélységesen fel van háborodva. (Zaj.)
A jelentést összegezve, úgy érezzük, hogy nagyon rossz irányba vinné el a sajtó kezelését, és ezeket az érzéseket – bevallom – alátámasztják olyan történések is, amelyeket a kisebbségi állásfoglalás röviden vázolt: nevezetesen – hogy ezzel a fenyegető és szerintünk borzasztó veszélyes javaslattal párhuzamosan a Magyar Nemzet privatizációját – ez már egy interpelláció kapcsán is elhangzott – leállította egy miniszterelnöki államtitkár úr. Úgyhogy itt az egész sajtó borzasztó helyzetbe látszik kerülni, és azt hiszem, hogy erre nem egy vizsgálóbizottság a megfelelő fórum, amely bárhogyan is ezt a kérdést kezelheti. Tehát én azzal zárnám a kisebbségi állásfoglalás ismertetését, hogy mégegyszer hangsúlyozom annak a javaslatait, tehát: szerintünk nem veheti a Kormány kézbe a sajtóprivatizáció ellenőrzését, hanem a törvénykezési javaslatok megtételével – amit az országgyűlési határozat szintén feladatául szabott a vizsgálóbizottságnak –, tehát a törvénykezési javaslatokkal kell szolgálni a privatizáció ellenőrzését – ha szükséges –, és ugyanakkor a Springer-ügyet kell tisztáznia. Ez rövid úton most már lehetséges, és ezek után egészen egyszerűen befejezheti a munkáját.
Teljesen tévesnek tartjuk azt az elképzelést, miszerint egy ilyen vizsgálóbizottságnak hónapokig kellene vizsgálódnia, akár még a Magyar Televíziót és a Magyar Rádiót is feltérképeznie annak ellenére, hogy ott a frekvencia-moratórium kapcsán semmiféle privatizáció el sem képzelhető. Eléggé nevetséges ez a terv önmagában, és egy konkrét javaslat: a jövő héten a Ház elé kerül reményeim szerint az az önálló indítványom, amely szavazhatóvá teszi a kisebbségi állásfoglalásnak azt a javaslatát, miszerint az Országgyűlésnek meg kellene változtatnia a vizsgálóbizottságnak az összetételét oly módon, hogy minden párt képviselőcsoportja egy-egy vagy két-két tagot delegáljon a vizsgálóbizottságba.
Azt szeretném kérni, hogy lehetőleg addig a vizsgálóbizottság ne üljön össze, amig a tisztelt Ház nem dönt arról, hogy a vizsgálóbizottságot továbbra is a pártatlanságot sértő formában, összetételben kívánja-e működtetni, vagy pedig lehetővé teszi a garantáltan pártatlan működését a vizsgálóbizottságnak Köszönöm szépen, ennyi lett volna. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
