GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! November 18-a és 22-e között az európai országok, valamint az Egyesült Államok részvételével "Alkotmányosság Európában" címmel konferenciát rendeztek a román fővárosban. Jelenlegi Parlamentünk történetében ez volt az első alkalom, hogy a magyar Országgyűlés – egy képviselője által – hivatalosan is képviseltette magát egy olyan alkotmányjogi konferencián, amelyen sok ország parlamenti képviselője mellett a román parlament alkotmány-előkészítő bizottságának számos – köztük több magyar nemzetiségű – tagja is részt vett. A magyar Országgyűlés alkotmányjogi bizottsága részéről engem ért az a megtiszteltetés, hogy a konferencián a magyar Országgyűlést képviselhettem. Tekintettel a konferencia tárgyára, úgy gondolom, nem kell külön indokolnom a konferencia jelentőségét és azt, hogy Magyarországnak milyen nyomós érdekei fűződnek ahhoz, hogy Románia is részese legyen a közös "európai háznak", hogy Európában – és azon belül Romániában is – valóban az alkotmányosság, a jogállamiság elvei érvényesüljenek.
Szeretném nyomatékosan kiemelni annak a ténynek a különös jelentőségét, hogy Romániában jelenleg nincs alkotmány és nem jöttek még létre az alkotmányos jogállamiság egyéb intézményei sem, mint például az alkotmánybíróság. Az eddigi alkotmányt hatályon kívül helyezték, az újnak az előkészítése pedig most folyik. A konferencia célja éppen az volt, hogy a román alkotmány kodifikációjára tekintettel tapasztalatcsere céljából elemzés tárgyát képezzék a jelenlegi európai alkotmányok és az európai alkotmányosság más jogintézményei. Romániában helyi önkormányzati szinten sincs még alkotmányos rendezés, hiszen önkormányzati törvény hiányában önkormányzati választások sem voltak. A helyi vezetőket nem választották, hanem felsőbb szervek nevezték ki. Úgy gondolom, hogy Magyarországnak különösen nem mindegy, hogy milyen lesz a most születő új román alkotmány.
Ez az új alkotmány hosszú időre meghatározhatja a Romániában élő nemzetiségek sorsát, beemelheti őket az alkotmány sáncai mögé, de részben vagy egészben ki is zárhatja onnan őket.
A konferencián és a résztvevők közötti magánbeszélgetésekben is nem egyszer képezte vita tárgyát az egységes nemzetállam, illetőleg a többnemzetiségű állam gondolatköre, az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok léte, illetőleg terjedelme és védelme, e jogok szabályozásának technikája, a nemzetiségi alapon történő szerveződés lehetősége és a nemzetiségek képviselete a törvényhozásban és a helyi testületekben. Reményt keltő és lehangoló jelek egyaránt voltak.
Reményt keltő volt a román alkotmányt előkészítő bizottság elnökének a nyilatkozata, amely szerint a kisebbségeknek minden megkülönböztetés nélküli fejlődési lehetőséget kell biztosítani, és mélyen lehangoló volt az ott-tartózkodásom alatt a parlamentben elhangzott azon felszólalás, amely rendkívül brutális támadást intézett a magyar nemzetiség által sugárzott televízióadások ellen.
És itt térek rá arra, amiért tulajdonképpen éltem a napirend előtti felszólalás lehetőségével. A történelem úgy hozta, hogy akár akarjuk, akár nem, Magyarország és a magyar Parlament, és mi, valamennyien, eltagadhatatlanul felelősek vagyunk azért, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek magyarországi helyzete tekintetében modellértékű megoldást tudjunk felmutatni Európa és szomszédaink irányába. Felelősségünket növeli a jelen történelmi pillanat, amikor a Kelet-Európa térségében tornyosuló gazdasági és szociális szakadék mellett pusztító, sovén indulatok is teret nyerhetnek. Sok mindent megtettünk már e téren. Hivatkoznék itt például Alkotmányunk, valamint az önkormányzati, és az önkormányzati választójogi törvény nemzeti és etnikai kisebbségeket védő rendelkezéseire. Meg kell azonban állapítanom, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi kérdés teljes körű és modellértékű rendezése még nálunk sem történt meg.
Nincs még a kérdést átfogóan rendező nemzetiségi törvényünk, megoldatlan a nemzetiségek törvényhozási képviselete – hogy az egyéb kérdéseket ne is említsem.
Tudom, számos mentőkörülményt lehet felhozni arra vonatkozóan, hogy e kérdéskör miért nincs még megnyugtatóan rendezve. Tudom, hogy a törvényhozási munka így is túlfeszített, hiszen a rendszerváltás folyamatában szinte minden kérdést egyszerre kellene megoldanunk. Ennek ellenére, szinte a természeti törvény erejével, meg kell tudni ragadni azt a történelmi lehetőséget, hogy a román alkotmány születésekor, most, amikor külföldi példákra is tekintenek, elmondhassuk, hogy Magyarországon a nemzetiségi kérdés mintaszerűen rendezett.
E téren máris késésben vagyunk, hiszen a román alkotmány alapelvei, beleértve a választójogi rendezést is – amely eldönti, hogy nemzetiségi alapon létrejött szerveződés egyáltalán indulhat-e az 1992-re tervezett választáson – és az alkotmány felépítésének rendszere idén decemberben elkészül, és a parlament plenáris ülésének vitájára bocsátják. Ezt követően pedig megkezdődik a részletek, a paragrafusok kidolgozása.
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy esetleg, okkal vagy ok nélkül, de hivatkozási alap lehessen az a tény, hogy a nemzetiségek kérdéskörét teljes körűen még Magyarország sem rendezte. Nem tehetjük meg, hogy most, amikor a magyarság heroikus küzdelmet folytat Romániában az Európában már megvalósult nemzetiségi jogokért, mi is ne erőnkön felül siessünk e kérdés szabályozásával, és kevés befolyásolási eszközünk egyikeként a példa erejével ne mutassuk fel saját rendezésünket. Különösen nem tehetjük ezt meg a jelen történelmi pillanatban, amikor a magyar-román államközi kapcsolatok rendkívül törékenyek, amikor ottlétem alatt és azóta is sorozatos tömegtüntetések zajlanak Romániában és bizonytalan a jövő.
Parancsoló szükségességnek tartom tehát, hogy mielőbb szülessék meg a nemzetiségi törvény, és az egész nemzetiségi kérdés példaértékű rendezése. A magyar Országgyűlés semmiképpen sem engedheti meg magának, hogy e téren bármely történelmi esemény készületlenül találja, hogy ne mondhassa el tiszta lelkiismerettel, hogy erején felül is mindent megtett, ami e kérdés rendezésében rajta múlott. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
