HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az irányelvek szociálpolitikai elemeihez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Ha összeszedjük és egymás mellé rakjuk a témára vonatkozó elszórt mondatokat, könnyen támadhat az a kedvező benyomásunk, hogy a Kormány hamarosan olyan sűrűszövésű szociális hálót kanyarít alánk, hogy aki ezen is átesik, magára vessen. (Derültség.)
Örömmel üdvözöljük például azt a törekvést, hogy az új szociálpolitika el kíván mozdulni a toldozgató-foltozgató eseti segélyezés túlsúlyától az alanyi jogon járó juttatások és a garantált minimumok felé. Egy modern európai államban a szocialista biztonság meghatározó eleme azonban a szilárd alapokon nyugvó társadalombiztosítási rendszer. A szöveg ugyan említi, hogy a kívánatos út a társadalombiztosítási önkormányzat megteremtése, de ennek várható üteméről semmit sem tudunk meg, és a jogalkotási programban sem szerepel a sürgős feladatok között az ehhez szükséges jogi keretek megteremtése.
Nem derül ki, hogy meg kívánják-e határozni az állampolgári jogon garantált alapellátások körét, hogy lehetővé kívánják-e tenni a magánbiztosítást, vagy ha nem, miért nem?
Nem nyújt fogódzókat a szöveg ahhoz, hogyan képzeli el a leendő kormányzat a létminimum szintje alatt élő egymillió kiemelkedését a szegénységből, hiszen egymástól elkülönítve tárgyalja azokat a válságjelenségeket, amelyek ha nem is teljes átfedéssel, de lényegében ugyanannak a problémakörnek a különböző vetületei. A leszakadókról van szó, akik iskolázatlanok és mindenféle értelemben képzetlenek, többnyire az elmaradott régiók még elmaradottabb településein élnek, és képletesen szólva már most is tizedeli soraikat a munkanélküliség.
Amikor a programvázlat azt állítja, hogy csak a gyerekek, betegek és öregek nem képesek munkát végezni, akkor megfeledkezik róluk, ezek a társadalmi csoportok jelenlegi állapotukban ugyanis nem képesek hatékony munkát végezni, és éppen ezért piaci feltételek között nem is tart igényt munkájukra senki. És vajon betegnek számít-e közülük az, akinél az erre illetékes bizottság 35-50 százalékos munkaképesség-csökkenést állapított meg, de kénytelen tovább dolgozni, ha valamiből meg akar élni? Márpedig az iskolázatlan alsó rétegekben a jövedelem szintje kizárólag a fizikai teljesítőképesség függvénye.
A hagyományos szegénység egyre reménytelenebbül leszakadó csoportjain az átképzés önmagában nem segít, mert nincs mire építeni. Az ő esetükben csak olyan átfogó programok segíthetnek, amelyek megadják az integráló hatású életformaváltás esélyét. Noha a kormányprogram célul tűzi ki a fejletlen térségek hátrányainak csökkenését, nem veszi igazán tekintetbe, hogy a perifériális helyzetű, sorvadó kistelepülések százai váltak szegény-, esetenként cigány-gettóvá, ami a hátrányok elviselhetetlen mértékű halmozódását jelenti.
Ezek a falvak hathatós külső segítség nélkül az önkormányzat-kínálta lehetőségekkel sem tudtak mit kezdeni, gyakorlatilag nincsenek adóbevételeik és nincsenek az önkormányzat megteremtésére képes polgáraik. Ha viszont nem válnak ki a korábban mesterségesen létrehozott falukörzetből, akkor továbbra is vállalniok kell az eddigi alárendelt szerepet.
Torgyán Józsefnek, aki tegnapi hozzászólásában különös hangsúllyal emelt szót a fejletlen régiókért, szeretném figyelmébe ajánlani, hogy azokból a falvakból, kevés kivételtől eltekintve, már réges-rég elmenekültek a 47-es földtulajdonosok és leszármazottaik. A tervezett földprogram megvalósítása tehát csak azt jelentené, hogy az ott élők elé újabb akadályok tornyosulnak, ha netán meg akarnák művelni a pillanatnyilag többnyire parlagon heverő földeket. Eddig a tsz emelt eléjük legyőzhetetlen akadályt, most majd az új kormányprogram, mellesleg tovább csökkentve az esélyét annak, hogy valaha is talpra tudjanak állni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormányprogram hangsúlyosan előtérbe állít egy kívánatosnak tartott családmodellt, és úgy tűnik, minden rendelkezésre álló eszközzel ennek térhódítását szeretné elérni. A szabad demokraták felfogása szerint a szociálpolitikának nem az a feladata, hogy ilyen modelleket dolgozzon ki és népszerűsítsen, hanem hogy segítsen a tőle függetlenül létező változások működőképessé tételében.
Ehhez hozzátehetjük, hogy az alsó társadalmi rétegekben a családszerkezet gyakrabban tér el az átlagtól, és ez mindig is így volt, hiszen a szegény életforma kényszeríti ki. A szegények között több a csonka- vagy töredékcsalád, és gyakoribb a nagycsaládi együttélés is. Felfogásunk szerint akármilyen problémákat vet is ez fel, a szociálpolitikának ilyen esetekben is arra kell törekednie, hogy biztosítsa a családi funkciók minél zavartalanabb működését, és ha be kell avatkozni, mert a gyerekeket valóban súlyos veszély fenyegeti, ez az egész társadalom és állam kudarca! Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
