FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára mindenki előtt ismert a kis nyuszi esete a farkassal és a rókával, mikor utóbbiak azon tanakodván, hogy miért is kellene megverni a kis nyuszit, abban maradtak, hogy ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor pedig azért.
Körülbelül így voltam én a helyi adókkal. Szegény állampolgár, ha nem ház- vagy lakástulajdonos, akkor kommunális adót fog fizetni, vagy ipart űz, vagy pedig valamilyen idegenforgalmi tevékenységet végez – de mindenképpen fog helyi adót fizetni.
Félretéve a tréfát, azt gondolom, hogy a helyi adók a központi adóterhek enyhülése esetén igazán előremutató és hasznos forrást jelenthetnek az önkormányzatoknak, ezért pártolni kell a helyi adókat. Igaz, hogy ezt ebben az évben nem lehet elmondani, hogy a központi adóterhek enyhülnének.
Azt is el kell mondanom, hogy a vagyonadók – amely részével a helyi adóknak most szeretnék foglalkozni felszólalásomban – még inkább pártolandók, hiszen a vagyon megadóztatása révén a terhek elosztásában egy előremutató adóztatási rendszert jelentenek.
A vagyonadók egyik formája a házadó, amelylyel a helyi adókról szóló rendelet II. fejezete foglalkozik. Megkérdeztem a Pénzügyminisztérium illetékeseit, hogy az építményadó és ezen belül a lakás-, illetve házadó hány embert, hány ingatlant érint. Azt válaszolták, hogy Magyarországon körülbelül 3,5 millió lakás céljára szolgáló ingatlan van, és ebből körülbelül 7-800 ezer bérlemény, tehát körülbelül 2,5 millió vagy annál valamivel több ingatlant érint.
Tehát amiről most beszélni szeretnék, és amihez egy módosító indítványt nyújtottam be, az bizony nagyon sok embert érint, és ha azt vesszük, hogy két-három ember minimum lakik egy ingatlanban vagy talán több is, akkor az ország lakosságának – talán nem rugaszkodunk el túlságosan a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy – a jelentősebb részét érinti.
Az adómentesség alfejezetet vizsgálva kiderül, hogy csak a szükséglakásokat, illetve a komfort nélküli lakásból száz négyzetmétert mentesíti az adófizetés alól a rendelet. De azt is csak gyógy- és üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen, tehát majdnem mindenütt. Ezenkívül szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, illetve nevelési, oktatási célokat szolgáló intézményeknek a helyiségeit. Tehát kifejezetten szociális indítékú kivételek vannak.
Azt kell, hogy mondjam, hogyha az emberek az adókivetés szerint terveznének és élnének, akkor ez a rendelet arra ösztönözné őket, hogy a nem komfortos lakásukat ne komfortosítsák, mert akkor adó alá esik. Ha lehet, ne építsenek ingatlant, ne tehermentesítsék az államot, mert akkor az állam bizony adóval fogja őket megbüntetni. Ezzel ki is mondtam felszólalásom lényegét, hogy ezt az adónemet igenis büntető jellegű adónemnek tartom, és ezért adtam be a módosító indítványomat.
Azt gondolom, hogy amikor a Parlamentbe bekerült pártok, de olyan pártok is, amelyek nem kerültek be a Parlamentbe, egyöntetűen a családokat tekintik a társadalom alapegységének, és a családok támogatását célul tűzték ki, ez a Parlament nem engedheti meg magának, hogy a családok legminimálisabb szükségletét, a lakást – amit még ma is bizony nagyon sok család és főleg fiatal nélkülöz – ilyen súlyosan megadóztasson. Nem tudom elfogadni a Pénzügyminisztériumnak azt az álláspontját, hogy bízzuk az önkormányzatokra, hiszen a kezükbe adja a törvény azt a lehetőséget, hogy ők döntsenek arról, hogy be óhajtják-e vezetni az adónemet, illetve milyen mértékben óhajtják bevezetni; és valóban a törvény elvileg – még egyszer hangsúlyozom: elvileg – nagy döntési szabadságot ad nekik ebben a kérdésben.
Azért nem tudom elfogadni, mert az, hogy mi ezt a törvényt megszavazzuk-e vagy sem, az a mi felelősségünk és nem az önkormányzatok felelőssége. És ha mi a kezükbe adjuk ezt a lehetőséget, alighanem kénytelenek lesznek vele élni. Azért lesznek vele kénytelenek élni, mert a törvény azt is előírja, hogyha nem vetnek ki helyi adókat, akkor nem is igényelhetik a központi támogatást.
Ezzel persze látszólagos ellentmondásba kerültem saját magammal, hisz következő gondolatommal azt szeretném mondani, hogy azt az érvelést sem tudom elfogadni, hogy szűkíti az önkormányzatok mozgásterét az, hogyha az általam javasolt mentességet elfogadja az Országgyűlés, hiszen én úgy gondolom, hogy a helyi adókról szóló törvény nemcsak lakás céljára szolgáló ingatlanokra vonatkozik, hanem nem lakás céljára szolgáló ingatlanokra is, és meglehetősen sok olyan ingatlan van még, ami az általam javasolt mentesség elfogadása esetén is adóköteles lesz, és bevételt eredményez az önkormányzatoknak.
Sőt, azt is el szeretném mondani, hogy a száz négyzetméteren felüli határ, limit elfogadása esetén valóban a vagyont adóztatja meg, ahogyan ezt a törvényjavaslat is megcélozza, hiszen azt a címet adja, hogy vagyonadó, a fejezetnek. Én azt gondolom, hogy egy család minimális lakásszükségletére szolgáló lakás nem minősül vagyonnak, és ezért nem szabad a mai helyzetben – még egyszer hangsúlyozom: a mai helyzetben – megadóztatni.
Kedves képviselőtársaim lelkiismeretére szeretnék apellálni, hogy amikor ennek a 873-as számú módosító indítványnak a szavazására kerül sor, fontolják meg nemcsak azt, hogy ők is valahol laknak, hanem az emberek többségének a minimális igényét ne engedjék megadóztatni oly mértékben, hogy az igen sok embernek súlyos anyagi gondokat jelentsen. Egy választói gyűlésen voltam, ahol főként nyugdíjasok voltak – hiszen tudjuk, a társadalom 30%-a körülbelül ehhez a korosztályhoz tartozik –, és bizony komoly aggályukat fejezték ki a tekintetben, hogy mi lesz velünk, hogyha nem tudjuk ezeket az adókat megfizetni. Földönfutókká válunk.
Ide kapcsolódna a következő gondolatom is, miszerint nem tudom azt az érvelést sem elfogadni, hogy minket négy évre választottak meg, és a mandátumunknak ez alatt az időszaka alatt kell majd olyanná formálnunk a mandátumunk végéig ezt a társadalmat, ezt az adórendszert és minden egyebet, amilyennek elképzeltük a megválasztásunk előtt. Azok az emberek, akik a jövő évben ezeknek a szigorú adótörvényeknek az eredményeképpen fognak lecsúszni, azok ezt nem fogják nekünk nemcsak három év múlva vagy négy év múlva elfelejteni, hanem sohasem, hisz a felzárkózásuk a társadalom középrétegeihez sokkal nehezebb lesz.
Még egyszer kérem tehát tisztelt Képviselőtársaimat, hogy ugyan egyik bizottság sem támogatja általam érthetetlen okokból a javaslatomat, de kérem, hogy képviselőtársaim támogassák azt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
