SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Ha megnyitjuk a vitát, szívesen elmondom most is. (Elnök: Tessék!)
Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ország közvéleménye érthető okok miatt egyes törvénytervezeteket megkülönböztetett figyelemmel kísér. Úgy gondolom, az előttünk fekvő nem tartozik ezek közé, az önkormányzatok azonban megválasztásuk óta várnak rá. A törvény jelentősége az államigazgatás jövője szempontjából meghatározó. Döntésünk ugyanakkor nemcsak az államigazgatást érinti, hanem az ügyeik elintézésére váró magyar állampolgárok millióit is.
A javaslat állást foglal arról, hogy az egyes államigazgatási feladatokat mely szervek lássák el. Eldőlni látszik az a koncepcionális vita, amely abban a kérdésben dúl, hogy milyen mértékben intézzék az állampolgárok ügyeit a helyi önkormányzatok és szerveik, illetve az egyes centrális alárendeltségű szervek. Ha a törvényt elfogadjuk – legalábbis egyelőre – elvetjük az építési hivatalok bevezetésének a lehetőségét, önkormányzati hatáskörbe adjuk a szabálysértések elbírálását, hogy az árvaszékekről már ne is beszéljek. Jó irányban haladunk-e vagy sem, tehetjük fel a kérdést. Az önkormányzatok vagy a centrális alárendeltségű szervek feladatkörének bővítése felé kell-e mennie a magyar államigazgatásnak? Mindkét álláspont mellett nyomós érvek szólnak. Jelentős és jogos igény mutatkozik arra, hogy az állampolgárok ügyeit helyben, az állampolgárok bizalmából alakult önkormányzatok és szerveik intézzék. Mindenképpen nagyobb társadalmi támogatottságra talál az az intézkedés, amely mögött közelebb vagy távolabb, de az állampolgárok által választott testület áll. Ugyanakkor az is igaz, hogy bizonyos ügyek elbírálásánál előtérbe kell, hogy kerüljön a független elbírálás, a feltétlen pártatlanság igénye. Nem hallgathatjuk el, hogy különösen az építésügyi igazgatás területén sok esetben veszélybe kerülhet a tárgyilagosság követelménye, mert az önkormányzat építtető és hatóság is egy személyben. Több érv található amellett is, hogy növeljük a centrális alárendeltségű szervek számát.
Ugyancsak elvi jellegű kérdés az is, hogy testületi vagy egyszemélyi hatáskörbe tartozzanak-e egyes ügyek, magyarul a képviselő-testület vagy a jegyző, esetenként a polgármester feladatává tegyük-e az elbírálást. Ezzel ahhoz az örökös vitához is hozzászólunk, amely a laikus testület szakszerű döntésmechanizmusban elfoglalt szerepét taglalja. Mit célszerű szaporítani? A képviselő-testület hatáskörébe tartozó ügyeket vagy a jegyző által ellátandó feladatok számát? Az előbbi igazságosabb, körültekintőbb döntést biztosíthat, de elmoshatja a felelősséget, késleltetheti az ügyintézést, háttérbe szoríthatja a szakszerűséget.
Megítélésem szerint az előttünk fekvő tervezet a testületi hatáskörök kibővítésének az irányába mozdul el esetenként, például a népjóléti igazgatás területén az egészségesebbnél talán nagyobb mértékben. Kétséges, hogy nagy számban előforduló egyedi ügyben képes lesz-e az önkormányzati testület a megfelelő döntésre. Ezen a helyzeten az sem könnyít teljes mértékben, hogy a megalakítandó szociálipolitikai bizottságra átruházható egyes feladatok ellátása. A felületes szemlélődőnek ezen jogszabálytervezet egyszerű feladat-, illetve hatáskört rendező jogi normának tűnhet, holott nemcsak erről van szó. Elég, ha utalok a tűzoltóság képének a megváltoztatására, a honvédelmi igazgatás új rendszerére, vagy arra, hogy a jövőben, ha elfogadjuk, a rendőrséget a Belügyminisztérium irányítja.
Nemcsak eljárásjogi, hanem anyagi jogi területet is érint a szabályozás, hogy utaljak két népszerű, mindenki által oly jól érthető példára, mint amit egyébként részben az államtitkár úr is említett: a polgármester közreműködése a házasságkötési eljárásban, vagy a származási hely megjelölése az anyakönyvben.
Nem kis jelentőségű a tervezetnek az a része sem, amely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt módosítja, bár ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy elkerülhető lenne ennek jövőbeli újraszabályozása.
E törvény akaratlanul is tovább finomítja a polgármester és a jegyző közötti viszonyt. Néhány kivételtől eltekintve az államigazgatási jogkörök címzettje a jegyző. Még hangsúlyosabbá tehetjük, hogy a polgármester elsősorban politikus, míg a jegyző szakember. Csak helyeselni tudom azt a szándékot, amely ezt, az egyes hatáskörök gyakorlását konkrétan is megfogalmazza. Megfelel ez az önkormányzati törvényben megfogalmazott azon szabályozásnak, mely szerint polgármester államigazgatási hatósági jogkört csak kivételes esetben gyakorolhat. Az már nemcsak rajtunk, törvényhozókon múlik, hogy miként hatályosul ez a gyakorlatban. Aggódom, amikor az egyes hatáskörök gyakorlására kerül sor, vajon a korábbi tanácselnök-vb-titkári pártharcok nem ismétlődnek-e meg jegyzői-polgármesteri szereposztásban. Mennyiben viselik el a települések első számú vezetői, hogy államigazgatási hatósági ügyekben nem az ő szavuk a döntő?
Végezetül bízom benne, hogy ez a jogszabály is jó alapot nyújt arra, hogy az állampolgárok ügyeit szakszerűen, gyorsan és törvényesen intézzék az államigazgatási szervek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
