KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2910-es számon benyújtott módosító indítványok közül némelyikhez, illetve a 2913-as számon benyújtott csatlakozó módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni alapvetően két gondolatkörben.
Az első az, hogy az eredeti indítvány, a módosító és csatlakozó indítványok hozzányúlnak-e az alapszervezetek, az ágazati szakmai szakszervezetek vagyonához? Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a törvény a módosítási indítványok javasolt elfogadása után is kimondja az elszámolási kötelességet valamennyi bejegyzett szakszervezet számára, és ennek az elszámolás alá eső vagyonnak egy részét zárolja. Azt hiszem, régi igazság az, hogy a hozzá nem értés mindig növeli a magabiztosságot. Mégis, az a magabiztosság, amellyel Katona Kálmán képviselőtársam olyan dologról beszél, amiről fogalma sincsen, belőlem elismerést vált ki. (Zaj.)
Tudniillik azt tudnia kellene, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának az egyesülési törvényben előírt határidő elmúlta óta nulla a vagyonrészesedése, a vagyon az ágazati szakmai szakszervezetek tulajdonában van, tehát az elszámolási kötelezettség is alapvetően rájuk vonatkozik és az elszámolási kötelezettséggel együttjáró összpontosítás és zárolás másra nem vonatkozhat, csak az ágazati szakmai szakszervezetekre.
Szeretném megismételni azt a számot, amelyet Paszternák László képviselőtársam bemondott. E pillanatban ebben az országban 808 szakszervezet van bejegyezve és körülbelül 300 áll bejegyzés alatt. Bizonyos számoknak utána lehet és utána is kell járni. Ez természetesen fáradsággal jár. Én úgy vettem észre, hogy az előterjesztők még annak a számnak sem jártak utána, hogy mennyi az állami vagyon, mennyi a szakszervezeti vagyon ebben a körben, hiszen az alkotmányügyi bizottság ülésén e vonatkozásban elhangzott kérdésre nem tudtak választ kapni.
Mindebből az következik, hogy ez a 800 plusz 300 szervezet mindenképpen érintve van a törvény által, ha pedig egy alapszervezet nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel – és ilyen szép számmal van –, akkor az a szakmai ágazati szakszervezet tartozik elszámolni, amelyhez az alapszervezet tartozik, és jogilag az alapszervezet pénzeszközei az ágazati szakmai szakszervezet elszámolási kötelezettség alá esnek.
Ugyanebben a gondolatkörben hivatkozni szeretnék arra, hogy az együttes jelentés 21. pontjában a módosító javaslatok is, amelyeket Katona Kálmán is aláírt, az elszámolás hatálya alá eső vagyon összességét közös vagyonnak kívánták nyilváníttatni.
És itt engedjenek meg néhány kitérő mondatot. Az alkotmányügyi bizottság mai ülésén egy rendkívül érdekes folyamatnak lehettem szem- és fültanúja. Tudniillik egy nyilvánvaló politikai prekoncepció ütközött a szakmai tisztességgel. Az alkotmányügyi bizottság tagjai közül szakmai szempontból többen felismerték az előterjesztés lehetetlenségét és tarthatatlanságát, és megpróbálták a rendelkezésre álló rövid idő alatt javítani a javíthatatlant, és kivenni a törvényből néhány olyan fogalmat, amelynek tarthatatlansága még a laikus előtt is nyilvánvaló. Így a szakszervezeti közös vagyon fogalmát a lelkiismeretesebb képviselők javaslatára az alkotmányügyi bizottság a módosító indítványokból kivette. Ugyanakkor megmaradt a rendelkezés jogosultsága a Vagyonkezelő Közös Társaság jogosultságai között, és engedjék meg, hogy feltegyem azt a költői kérdést, hogy miféle tulajdon az, amelyről a rendelkezési jogot elvonom a tulajdonostól?
A második gondolatkör, amelyhez szólni szeretnék: hogy ez a bizonyos Közös Vagyonkezelő Társaság hogyan és milyen módon fog rendelkezni a rendelkezésének hatálya alá tartozó szakszervezeti vagyonról? Palkovics Imre képviselőtársam előterjesztésében elmondta, hogy a köz érdekében –nem vonom kétségbe, hogy így is gondolja –, mégis ha konkrétabb választ próbálok adni, akkor úgy gondolom, hogy Magyar Bálint tegnapi nyilatkozata, amely a mai lapokban jelent meg, egy kicsit közelebb visz a válaszhoz. Tudniillik Magyar Bálint a közös vagyon védelmében kimondja: nem szabad engedni, hogy a szakszervezetek hatalmas apparátusa felélje a közös vagyont.
Én képviselőtársaim mérlegelésére bízom, hogy a két- és félmilliós szövetségnek, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének 50 fős apparátusát túlságosan soknak találják-e vagy sem? Ebben én nem kívánok véleményt nyilvánítani.
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra – és ezek is olyan dolgok, amelyek tények és utána lehet nézni –, hogy százezres szervezetek működnek egyetlen függetlenített nélkül. Aligha lehet kétséges, hogy ez a bizonyos Közös Vagyonkezelő nem fogja közérdeknek megítélni, hogy a függetlenített apparátus a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége mellett megmaradjon.
És akkor megint költői kérdést szeretnék feltenni: ebben a helyzetben két- és félmillió szervezett dolgozó érdekében hogyan fog tudni együttműködni ez a szervezet több mint egy tucat minisztériummal, többek között azzal a munkaügyi tárcával, amelyik az elmúlt egy évben megháromszorozta apparátusának létszámát? Vagy lehet, hogy az a cél, hogy ez az együttműködés igazi jó szakmai színvonalon ne is valósulhasson meg? Akkor mire fog fordítódni ez a pénz?
A most beadott módosító indítványok erre választ adnak, hiszen benne van a módosító indítványok között, hogy ez a Vagyonkezelő Társaság a pénzt többek között saját működésére fordítja. Amennyiben ez a Vagyonkezelő el fogja látni mindezeket a feladatokat, amelyeket ez a törvény rá ró, és felelősséggel el akarja látni, akkor jónéhány tisztségviselőt függetlenítenie kell, könnyen lehet, hogy többet, mint amennyi ma a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségében dolgozik. És ez a Közös Vagyonkezelő fogyasztani fogja a közös pénzt mindazoknak a problémáknak a megoldására, amelyek nélküle létre sem jöttek volna.
Végül hadd tegyek egy jogi megjegyzést. Ez a törvény még a javított formájában sem tud alapvető kérdésekre választ adni a közös vagyonkezelés státusával kapcsolatban. Nagyon örülnék, ha az előterjesztők meg tudnák nekem mondani, hogy miféle szüleményt tisztelhetek én ebben a Közös Vagyonkezelőben?
Mert azt tudom, hogy van igazgató tanácsa és van titkársága. Azt is tudom, hogy vannak feladatai. De nem tudom, hogy ez a közös vagyonkezelő jogi személyiség-e; nem tudom, hogy ez a közös vagyonkezelő állami szerv-e. Bár egy mélylélektani elszólását a javaslattevőknek értelmezhetném, hiszen azt javasolták, hogy szerepeljen a törvényben az a mondat, hogy "Ügyrendjét szükség esetén az Országgyűlés határozza meg." Ezt egy józanabb javaslat hatására az alkotmányügyi bizottság a törvény szövegéből kivette.
Azt nem tételezhetem fel, hogy társadalmi szervezet. Hiszen ha társadalmi szervezet lenne, akkor az egyesülési törvény hatálya alá tartozna, ez pedig árnyékát sem mutatja a törvényjavaslatban.
Költségvetési szerv netán? Kedves előterjesztők! Nem kellene-e megkeresni a választ, mielőtt kierőszakolják a szavazást?
Én úgy vélem, hogy ilyen silány szakmai színvonalú törvényjavaslat fölött ez a Parlament még nem szavazott, pedig azért az első helyért lehet, hogy jó néhány eddigi javaslat eséllyel versenghet.
Tisztelt Elnök Úr! Befejezésül egy ügyrendi típusú kérdést szeretnék megfogalmazni. Kérdés és kérés ez.
A tegnapi napon az általános vitában Paszternák képviselőtársam megfogalmazott egy kérdést az előterjesztőkhöz. Én ezt a kérdést újra felteszem. A kérdés úgy hangzik, hogy melyek voltak azok a konkrét tények, amelyek miatt az érintett szervezetek a vagyon megosztásában megegyezni nem tudtak. Nem kaptunk eddig választ. Nagyon szeretném, ha a részletes vita lezárása előtt az előterjesztők konkrét felsorolással elmondanák, hogy milyen tények akadályozták meg a szakszervezetek közötti megegyezést.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Szocialista Párt soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
