RÁDAY MIHÁLY, a környezetvédelmi bizottság előadója:
RÁDAY MIHÁLY, a környezetvédelmi bizottság előadója:
RÁDAY MIHÁLY, a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság megtárgyalta a költségvetés alkalmatosságát, és ezt nem találta meg. Kb. egyharmaddal több szavazott az alkalmatlanságra, mint az alkalmasságra, így lesz második előadás is.
Az okok, amiért alkalmatlannak találta a bizottság ezt a költségvetést, környezetvédelmi szempontúak, ugyanis ugyanaz van bennük, mint az előző évben, amikor már egyszer kifejtettük, hogy ez nem megfelelő, s akkor számos hozzászólással, módosító javaslattal próbáltuk meg javítani hazánk környezeti állapotát, amennyire ez a törvényi szabályozás, a költségvetés lehetővé teszi. Sikertelenül, semmi sem változott tavaly óta.
A bizottsági ülésen kiderült – amit ha eddig nem tudtunk volna, ismét kiderült –, hogy a környezetvédelmi tárca végül is csak saját költségvetését tervezi meg, tehát semmi köze ahhoz, hogy más tárcákba, más fejezetekbe mik kerülnek be. Ha tehát kimutathatók is – mint ahogy kimutatható is, nyilván erre képviselőtársam hivatkozni fog – különböző helyeken a költségvetésben olyan tételek, amelyek a környezetvédelmet, a környezet ügyét előbbre viszik, ezek nincsenek egymással összefüggésben, ezek külön-külön kezeltek, és azután vagy arra használják őket, amire be vannak tervezve vagy nem. Mondok tehát egy példát, és hivatkozni fogok az "Apropó, angolnapusztulás" című interpellációmra, amelynek kifejezetten költségvetési okai voltak, nem véletlen volt az a címe hogy "Apropó…".
Hogyha a környezetvédelem céljaira szerepel – mondjuk – egy összeg más tárcánál, és azt a célt szolgálja, hogy a Kis-Balatont építsék, ámde ebből a költségvetésből nyaralót építenek és szuperhidat, akkor az nem a környezetvédelem céljait fogja szolgálni, hiába tűnik úgy a költségvetésre való első ránézéskor. Így tehát akár 15 milliárdnyit is össze tudunk szedni a költségvetésben, de semmilyen garancia nincs, hogy azt arra is fordítják. A környezetvédelmi tárca illetékese kijelentette, hogy ezeknek a költségeknek a tervezéséhez, megmérettetéséhez, hogy valóban számszerűleg alkalmasak-e és arra szolgálnak-e, amire betervezték őket semmiféle beleszólásuk nincs.
Hivatkoznék még egyszer erre az interpellációra, amelyet én a világ talán leglojálisabb interpellációjának tartok, hiszen ez – miután elmondtam tapasztalatainkat – ha szabad mondanom, egy – "Keresztes"-kérdést tett fel a miniszter úrnak, amelyben az volt, hogy van-e neki elég potenciálja arra, hogy a környezetvédelem ügyét szolgálja. A válasz két hét múlva megérkezett, miszerint nincs neki ilyen. Akkor már fölmutattam a 12 környezetvédelmi főfelügyelőség vezetőinek aláírását tartalmazó papírlapot, mely szerint ez a 12 környezetvédelmi főfelügyelőség és az ország összes ilyen intézete kijelenti, hogy nem tudják feladataikat ellátni, mert sem szervezetileg, sem anyagilag erre nem képesek.
Nem véletlenül kérte a bizottság azt, hogy a Kis-Balaton I-ről költségvetési elszámolást kér és a Kis-Balaton II-ről költségvetési tervezetet, mert hiszen tervezve lesz a költségvetésben a Kis-Balaton II bizonyos mértékben, és nem tudunk másképp nyugodt szívvel erre szavazni, csak ha tudjuk, hogy valóban arra fogják-e használni ezt a pénzt, amire való.
Ezt az elmúlt időszakban – ami már egy hónap – nem kaptuk meg, tehát fel kell tételeznem gonoszul, hogy a Kis-Balaton I fejezetének költségvetési elszámolását esetleg most újra számolják a kedvünkért, mert hiszen ennek meg kéne lennie, és a Kis-Balaton II-nek – ha be van nyújtva a költségvetésbe – nyilvánvalóan meg kell legyen a költségvetési tervezete. Nem tudom, miért nem tudjuk ezt megkapni egy hónap alatt. Lehet, hogy itt valami nem stimmel – gyanús! Nem vizes – mocsaras!
Apropó: angolnapusztulás, ugyebár! A vízügyi tevékenység és a környezetvédelmi tevékenység minden interpelláció, költségvetést módosítani igyekvő tavalyi javaslat ellenére sincs szétválasztva, a hatásköröket nem rendezték megfelelően. Bizonyíték erre, miután tavaly tisztáztuk, egy évvel ezelőtt tisztáztuk, hogy a vízminőség-védelem környezetvédelmi feladat, ezek után ha önök felütik a XIII. fejezetet, akkor azt tapasztalják, hogy a vízminőség-védelem költségvetési kerete ott van bizony a Közlekedési Minisztériumnál, és nem a Környezetvédelmi Minisztériumnál.
Példa: a keszthelyi ökológiai laboratórium, amelyet felépítettek, és amely környezetvédelmet volt hivatott szolgálni, ezzel szemben a vízügy üzemi laboratóriuma és nyaraló manapság! A Kis-Balatont környékező teljes balatoni infrastruktúra a vízügyhöz került a szétválasztáskor. Egyetlenegy státusz vagy objektum sem került a Környezetvédelmi Felügyelőséghez. A vagyoni megosztásból a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség 1% alatt részesedett.
A költségvetésből egyértelműen kiderül, hogy a kormányzat nem törekszik arra, hogy ezt az igazságtalan elosztást helyreállítsa, korrigálja, és arra sem, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumot anyagilag olyan helyzetbe hozza, hogy önmaga kiépítse elcsaklizott hálózatrendszere helyett az új hálózatot.
A költségvetés I. kötetének 202. oldalán olvashatjuk: "A termelő infrastrukturális beruházásoknál a költségvetés elsősorban a vízgazdálkodás fejlesztéseit támogatja". Ezen belül – és itt jön a felsorolás, majd idézet a III. kötet 203. oldaláról: "Számolni kell azzal, hogy a kiépülő piacgazdaságban kiemelt fontosságú állami követelménytámasztás és az egészséges környezethez, a természeti értékek megóvásához fűződő nemzeti érdekek érvényesítésének hatékonysága nem javul." – Hozzá kell tennem, hogy az Alkotmányban benne van az egészséges környezethez való jog. – "A hatósági munka színvonala messze el fog maradni a piacgazdaság által megkívánttól. A szűkös pénzügyi források nem fogják lehetővé tenni a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázását, s várhatóan nem érhető el lényeges előrehaladás az Európai Közösség követelményeihez történő felzárkózás terén sem". Erre azt tudjuk mondani, hogy ezt a költségvetésben így bevallani végül is tisztességes, de így csinálni tisztességtelen. (Szórványos taps.)
A társasági adóról benyújtott törvényjavaslat figyelemre méltó olvasmány. A 19. oldalon található: "Megszűnnek a környezetvédelmi… műemlék-helyreállító tevékenységet szolgáló beruházások utáni adókedvezmények." Nyilvánvalóan – kérem szépen – nem a társasági adót kidolgozó pénzügyi alkalmazott feladata meghatározni, milyen módon kompenzálandó az elmaradó adókedvezmény. Neki csak – ha szabad ezt a bevált hasonlatot mondanom – az almával kell foglalkoznia, míg a költségvetésnek a gyümölccsel! Tehát ha megszűnnek a társasági adóban azok a kedvezmények, amelyek a környezetvédelmet és a műemlékvédelmet szolgálják, akkor valahol a költségvetésben meg kéne jelennie valaminek, ami ezt ugyanakkor helyre teszi, és mi hiába vitatkoztunk az illetékes pénzügyi szakemberrel, ő csak a társasági adóval foglalkozik, nem tud az egésszel, márpedig mi ilyenkor a költségvetésről tárgyaltunk, ott az egész gyümölcsöt kéne látni, ha szabad mondanom: a vitamint, ami ha nincs alma, valamilyen módon be kéne kerüljön a szervezetünkbe, valamilyen környezetvédelmi módot kellene találni.
És itt a hangulatról azért hadd jegyezzek meg két dolgot. Voltak elszólások, amelyeket elég furcsa volt hallani. Például az illetékes államtitkár-helyettes, amikor szóba került, hogy végül is hol legyen a pénz: a kivitelező kapacitásnál – amire mi mindig mondjuk, hogy ne ott legyen, a vízügynél legyen-e vagy másutt legyen –, akkor megkérdezte az illetékes vízügyi államtitkárt, mondja meg ő, hol legyen a pénz. Na most a bizottság – bevallom őszintén – erre ma allergiás, hogy a vízügy mondja meg, hol legyen az a pénz, amely a környezetvédelmi beruházásokhoz kell!
Ezek után megszólalt a vízügyi államtitkár és azt mondta, hogy környezetvédelmi beruházás nincs is, legfeljebb bizonyos eszközrendszert ilyen célra használnak fel. Na most erre megint mi egy kicsit furcsán néztünk, mert úgy véljük, hogy ha nincs környezetvédelmi beruházás, csak bizonyos eszközöket arra használnak fel, akkor talán arra használják fel a kongresszusi termet meg a nyaralót meg a csónakházat meg a hidat a Kis-Balatonnál, hogy az említett interpellációról szóljak, aminek nem volt más célja – mondom –, mint a költségvetés előtt megemlíteni interpellációs formában, hogy oda kéne figyelni a költségvetésben a környezetvédelemre, ami nem történt meg!
A költségvetés környezettel foglalkozó 20. fejezetében alig van változás. Tapasztaljuk, hogy a 10% bérjellegű automatizmus, az 5% dologi automatizmus be van tervezve. De az, amiről az Állami Számvevőszék vezetője az imént beszélt – hogy új alapokon lenne a költségvetés, nem bázis-szemlélet lenne –, ebben a fejezetben semmiképpen nem tükröződik, sajnos! Mi tudomásul vesszük, hogy több pénz nincs. Ha a kedvezményeket megvonják, akkor annyi pénz sincs, mint amennyi látszólag van! És ebben az esetben a környezetvédelem borzasztó helyzetbe kerül, s ha a más tárcáknál lévő pénzeket nem csoportosítják át, nem is egyeztetik, akkor nagy a baj! Vagyis nyoma sincs annak, hogy a Kormány számára fontos lenne a környezetvédelem – sajnos!
Megint egy idézetet olvasok fel: "A központosított jövedelmekből fedezni tervezzük az állami és környezetügyi feladatok költségeit, a hitelezési, adó- és vámpolitikával segíteni a környezetbarát technológiák és termékek kifejlesztését, elterjesztését". Ezt az idézetet a nemzeti megújhodás programjából vettem, a 88. oldalról.
A 88. oldalon van a másik idézet is, amit mondok: "Nyilvánvaló, hogy ökológiai gondjaink csak akkor oldhatók meg, ha a magyar társadalom szemlélete, értékrendje megváltozik, és a környezete iránti érzékenysége tovább növekszik." A magyar társadalom szemlélete, értékrendje megváltozásának azért szerintem előfeltétele, hogy a Kormány szemlélete, értékrendje is változzék meg, másképp ez nem valósítható meg!
Az utolsó kérdéscsoport: vajon lehet-e a kormányzatnak a környezetvédelmet nem eléggé értő vagy szorgalmazó gondolkodását módosító javaslatokkal bombázva végül is megváltoztatni? A tavalyi költségvetési tárgyaláskor egyértelműen kiderült, hogy nem lehet! Ebből kifolyólag az az érzésem, hogy mégis meg kell tennünk, hiszen más választási lehetőségünk nincs. Ilyenkor az embernek semmi más módja nincs, mint hogy előkapja az idevágó legjobb idézetet, amely úgy szól ugyebár némi átfogalmazásban az alkalomhoz illően, hogy a cél: halál, az élő környezet halála, míg a parlamenti képviselők számára az élet: küzdelem! De jó lenne, ha nem lenne a környezetét féltő ember célja a küzdés maga!
Tehát a módosító javaslatokat gyártó, azokat a bizottságokban szenvedélyesen védő, majd a plenáris ülésen kíméletlen leszavazásra számító képviselők számára szóljon a legfőbb természeti felügyelő úr hangja: "Képviselő ember, küzdj és bízva bízzál" (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
