HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az a tény, hogy nem a jelenleg érvényben lévő adótörvény módosítására, hanem egy új törvényjavaslat tárgyalására kerül sor, mindenképpen bizonyítja, hogy a pénzügyi kormányzat nem a kényelmesebbnek tűnő paragrafuscserék lehetőségét választotta, hanem egy koncepciójában és szerkezetében is új törvényjavaslatot terjesztett elénk.
A törvényjavaslatot az előkészítés során számtalan bírálat érte mind a szakmai körökből, mind pedig a társadalom különböző, az adókedvezmények változása folytán érintett köreiből.
A magánszemélyek jövedelemadójának tervezetét érő kritikák is azzal kezdődtek, hogy a javaslat igazságtalan, holott mindannyian tudjuk, az igazságosság nem abszolút fogalom. Nagyban függ a bírálók környezetétől, életkörülményeitől, s ez a törvényszerűség az adótörvények esetében még jobban megfigyelhető.
A törvény előkészítői arra törekedtek, hogy csökkentsék az adókedvezményeket és mentességeket, s ennek eredményeképpen adókötelezettség alá vonjanak minden lehetséges jövedelmet. Tudjuk, hogy e szándékunknak nem minden esetben tudtak eleget tenni, mivel szembe találták magukat ezen célokat figyelmen kívül hagyó, saját érdekeik előtérbe helyezésével fellépő különböző érdekcsoportokkal.
A törvényjavaslatból kitűnik, hogy az adóalap kiszélesítése mellett fő cél az adó alapját képező jövedelemtömeg terhelésének enyhítése, a gyermeknevelés szociális szempontjainak érvényesítése, és nem utolsó sorban az új számviteli törvény miatt szükségessé váló korrekciók elvégzése. A tervezet szerint az adókötelezettség minden magánszemélyre kiterjed, függetlenül attól, hogy belföldi vagy külföldi illetőségű az adózó.
Szeretném külön támogatásomról biztosítani a külföldről származó jövedelem kedvezményes adóztatásának megszüntetését, mivel az ilyen típusú jövedelmek sokszor még preferencia nélkül is irritálják a létminimumon tengődő, külföldön munkát vállalni nem tudó embereket.
Az adómentességek körének drasztikus csökkentése a korábban már említett adóalap kiszélesítését szolgálja, s ezáltal bezárul sok, a jelenleg érvényes szabályozás szerint törvényes kiskapu. Gondoljunk csak a munkaruha-vásárlás pénzbeni megtérítésére, a fiktív üdülésekre, illetve a soha ebédre nem fordított, pénzben nyújtott étkezési hozzájárulásokra.
Ellentmondást érzek viszont az ösztöndíjakat érintő jogszabályi változás körül. Egyrészt azért, mivel az a juttatás véleményem szerint nem sorolható a tipikus jövedelemkategóriába, inkább tartozik a szociális ellátások közé. Másrészről, ha már adóköteles, akkor miért nem egységesen az? Tehát miért adóköteles a szakmunkástanulók, közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatóinak ösztöndíja, és miért mentes a katonai tanintézet hallgatójának ösztöndíja? Álláspontomon nem változtat az a tény sem, hogy az ösztöndíjak után ténylegesen nem kell adózni, mivel a nyugdíjjal azonos módon viselkedik az adókötelezettség szempontjából.
Az adómentességek szűkítésével azonban csak a láthatatlan jövedelemszerzés törvényes lehetőségeit szüntetjük meg. Továbbra is megoldatlan a borravalókból, hálapénzekből származó jövedelmek adóztatása. Tisztában vagyok vele, hogy e kérdés inkább már adóeljárási, adóigazgatási probléma, amely a megelőzően tárgyalt törvényjavaslat során is felemlítésre került, de a fenti két jövedelemtípus mellett ennél a törvénynél sem mehetünk el szó nélkül.
Aggodalmamat alátámasztják a Pénzügyminisztérium munkatársai által összeállított, A magánszemélyek jövedelemadóztatása 1988-90. című kiadvány táblázatai és következtetései. E szerint a kiadvány szerint a borravalót és hálapénzt bevallók számának változása csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt években, 1989-ben 7,7%-kal, 1990-ben 16,3%-os csökkenés volt tapasztalható.
Jól meghatározható a foglalkozási csoportok esetében – írja a kiadvány, a PM jelentése –, akiknek köztudottan jelentős jövedelmük keletkezik e forrásból, a legmagasabb átlagértékektől lényegesen alacsonyabb átlagösszegű hálapénzt vallottak be. E helyről is szeretném felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét a láthatatlan jövedelmek megadóztatásának problémakörére.
E kérdés – úgy érzem – sem a munkaviszonyából származó minden fillér után adózó és az ilyen jelenségek által irritált állampolgárok, sem pedig fiskális szempontból a Kormány számára sem lehet közömbös és egy kézlegyintéssel elintézhető.
Tisztelt Ház! Támogatást érdemel az alapítvány céljára, illetve közérdekű kötelezettség-vállalásra fordított összeg összjövedelemből levonhatóságának korlátozása, mivel az utóbbi időben nagyon elszaporodtak az üzleti előnyszerzés céljából létrehozott alapítványok. Megemlíthetném például a kábel-televíziós rendszer céljára létrehozott alapítványokat, melyek a versenytárgyalásokon nyíltan hangoztatják, hogy a velük kötött szerződés esetén a szolgáltatásokat igénybe vevők befizetéseiket levonhatják jövedelmükből.
Sok vitát váltott ki a törvényjavaslat tárgyalása során, mint új elem a törvényjavaslatban, a mezőgazdasági kistermelés adóztatása. E téren gondot a bevételi és költségnyilvántartás vezetése és az adóbevallási kötelezettség teljesítése fog jelenteni, még akkor is, ha a bevallási kötelezettség nem jár adófizetési kötelezettséggel.
Feltételezhetően ellenállást fog kiváltani mind a kifizetők, mind az egyéni vállalkozók oldaláról a bevezetésre kerülő adóelőleg-levonási kötelezettség, mert ez ideig ilyen feladatuk a vállalkozóknak nem volt, másfelől az egyéni kisvállalkozók a gazdasági társaságokkal szemben versenyhátrányba kerülhetnek.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat szakmailag gondosan előkészített tervezet, ezért az indokolt korrekciók beépítésével azt elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
