BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalom igazságérzete megkívánja, hogy nyíltan neveztessenek meg azok, akik a korábbi rendszert leghívebben kiszolgáló, politikai elnyomó feladatokat ellátó szervek tagjai vagy azok ügynökei voltak, és ma is közbizalmat élvező állásokat, megbízatásokat töltenek be. Ez az igény teszi szükségessé a Belügyminisztérium volt III/III csoportfőnöksége hivatalos, valamint szigorúan titkos állományú tisztjei és hálózati személyei, továbbá az 1956 előtti államvédelmi szervek és az 1956-57-es karhatalmi alakulatok tisztjei közéleti szereplésének vizsgálatát, indokolt esetben pedig annak törvényes megakadályozását, hogy a közbizalommal visszaéljenek.
A Belügyminisztérium volt III/III-as, az úgynevezett belsőreakció-elhárító csoportfőnökség tisztjei, az e szerv által a társadalmi, gazdasági, tudományos, művészeti stb. élet legkülönbözőbb területein működtetett polgári szerepet mímelő, szigorúan titkos állományú tisztek és ügynökhálózatuk legfőbb feladata a korábbi rendszer tisztességtelen eszközökkel történő maradéktalan kiszolgálása volt. Arra kellett ügyelniük, hogy a nemzeti érzés, a lelkiismeret, a gondolat szabadságának kibontakozása nehogy veszélyeztesse az idegen hatalmat kiszolgáló rendszert.
A Kormánynak szándékában állott már korábban, hogy a rendszerváltozást követően kialakuló közélet tisztaságának előmozdítása érdekében átfogó törvényjavaslatot nyújtson be az Országgyűlés részére. A javaslat kimunkálása azonban – figyelembe véve a jogalkotás területén megoldandó feladatok nagy számát és jelentőségét – hosszabb időt, igen körültekintő elemző munkát igényel, amihez szükséges a nemzetközi téren adódó tapasztalatok higgadt mérlegelése is. Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy a közélet tisztaságára való törekvés nem válhat boszorkányüldözéssé, nem lehet cél a kényszerítő körülmények szorításában megalázott "kisember" tönkretétele.
A szabályozásnak azt is tekintetbe kell vennie, hogy a rendszerváltozás óta már jelentős szelekció történt. Amit mindenki elvárhat az az, hogy a közbizalmat igénylő, a közvélemény formálásában jelentős szerepet játszó személyek közül senki ne mentesüljön a korábbi politikai tevékenységével való szembesítés alól. Ugyanakkor azok, akik a jelentősebb közéleti szerepléstől távol tartják magukat, módot kapjanak arra, hogy saját lelkiismeretükkel számolják el a múltjukat.
Önálló törvényjavaslatként Demszky Gábor és Hack Péter képviselő urak már benyújtottak a tisztelt Országgyűlésnek még tavaly egy tervezetet a Belügyminisztérium egykori III/III-as ügyosztályának állományába tartozó, illetve nyilvántartásában szereplő szigorúan titkos állományú tisztek és hálózati személyek adatainak kezeléséről. A Kormány a probléma korrekt megoldása szemszögéből nem találta megnyugtatónak a törvényjavaslatot – elsősorban azért, mert abból a téves feltételezésből indult ki, hogy létezik egy olyan, az adatokat hiánytalanul tartalmazó rendszer, amelynek segítségével egyértelműen megállapítható valakinek a politikai kompromittáltsága. Az ennek alapján elkészítendő – általuk javasolt – nyilvántartás szükségszerűen szélesebb körű lenne, és olyan személyek adatait is tartalmazná, akik esetében ez teljesen szükségtelen, mivel jelenleg sem töltenek be közbizalmat igénylő beosztást, nem játszanak szerepet a közvélemény formálásában. Javaslatuk ugyanakkor indokolatlanul szűkebbre vonta a vizsgálandó személyi kört. Az államvédelmi szervek tagjai által megvalósított terror a magyar történelem egyik legszomorúbb időszakát jelenti. Sem ők, sem az 1956-57-ben idegen hatalom janicsárjaiként karhatalmi alakulatban szolgálók nem méltók arra, hogy múltjuk ismeretlenségébe rejtőzzenek. (Taps a jobb oldalon.) A társadalom igazságérzete megköveteli, hogy az államélet fontos tisztségviselői mellett – jelentőségüknek megfelelően – a közvélemény formálásában szerepet játszó hírközlő szervek egyes beosztásait betöltők ellenőrzése is történjék meg.
Az előzetes feltételezésekkel és gyanúkkal ellentétben a Kormányt semmiféle egyéb és hátsó szándék nem vezeti. A koalícióval szemben ellenséges hangvételű sajtóorgánumok, illetve azok vezető munkatársai ugyanis majdnem kivétel nélkül a korábbi Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai voltak… (taps a jobb oldalról) és, mint ismeretes, hálózati beszervezésükre pártutasítás következtében nem vagy csak nagyon kivételes esetben volt mód.
A tisztelt Ház természetesen szabad belátásától vezérelve szűkítheti vagy bővítheti a kört. A Kormányt az említett képviselői törvényjavaslat hiányosságai és a vázolt körülmények arra késztették, hogy előkészítse és a tisztelt Ház elé terjessze javaslatát.
E javaslat figyelembe veszi azt a mellőzhetetlen tényt, mint kiindulási alapot, hogy a meglévő nyilvántartási anyagok hiányosak, nem teljes körűek, azok különböző súlyú és mennyiségű értékelhető adatot tartalmaznak. Az esetek döntő többségében csak a különböző nyilvántartási anyagok gondos összevetése, mérlegelése alapján lehet levonni következtetést a kompromittáltság lehetőségére vonatkozóan. E körülmény részletezésére nem kívánok bővebben kitérni – azt megfelelően elemezte az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának e témában készített jelentése.
A javaslat tekintettel van arra, hogy alaptalanul senkit ne érhessen hátrány a vizsgálat miatt. Ennek fontosságát szem előtt tartva javasolja a Kormány, hogy mind a vizsgálat kezdeményezése, mind az eljárást követően a megfelelő döntés meghozatala a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök együttes hatáskörébe tartozzon. Ez megfelelő garancia lehet a szigorú objektivitásra és pártatlan döntésre – de ezt igényli az ellenőrzés alá vont tisztségek jelentősége is.
Az előzetes viták során fölvetődött ezzel a megoldással szemben, hogy egyik közjogi méltóság hatáskörébe sem tartoznak az említett kérdések. Az Alkotmánybíróság elnöke kifogásolta az eljárásba és döntéshozatalba való bevonását.
Szükségesnek tartom tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a tegnapi nappal az Alkotmánybíróság elnöke levelet intézett – alkotmánybírósági álláspontot kifejezendő – Szabad György elnök úrhoz. Tisztelettel javasolom, szóbeli felhatalmazása alapján, hogy a levél eredeti szövegét valamennyi képviselő kapja meg, hogy a vitában azt és annak tartalmát figyelembe tudja venni.
A Kormány azonban úgy véli, hogy a szabályozás politikai jelentősége megfelelő biztosítékot kíván, és ezt a hatáskört éppen a javasolt törvénnyel szükséges megteremteni. A vizsgálat elfogulatlanságát hivatott szolgálni az a szabály, hogy az adatok kiadását a belügyminiszterrel együtt az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke végzi.
Összegezve az elmondottakat: a Kormány a társadalmi igazságérzet igényét kielégítő és egyben a megbékélést szolgáló törvényjavaslat elfogadását kéri a tisztelt Országgyűléstől. Kéri továbbá azt, hogy e témakörben – korábban szokásos parttalan viták helyett – a józan kompromisszum szellemében, minél gyorsabban hozzon döntést a tisztelt Ház, mert feszültségfenntartásra ez az ügy különösen alkalmas. Javasolom továbbá, hogy a vita során fél szemmel a csehszlovákiai vitákat és azoknak különböző történéseit szíveskedjenek figyelembe venni. Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
