GLATTFELDER BÉLA, a FIDESZ vezérszónoka:
GLATTFELDER BÉLA, a FIDESZ vezérszónoka:
GLATTFELDER BÉLA, a FIDESZ vezérszónoka: Nagyon szépen köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyetértve mindazokkal, akik ennek a törvénynek a hihetetlenül nagy fontosságát hangsúlyozták, szeretném a sajnálatomat kifejezni amiatt, hogy ez a törvény közel sem tart olyan érdeklődésre számot sem a tisztelt Házban, sem pedig a politikai közgondolkodásban, mint azt más törvények már korábban megkapták. Ugyanakkor furcsának tartom azt, hogy ezt a törvényt az új Parlament megalakulásától eltelt másfél év után tudtuk csak megkapni, és került ide a Ház elé. Ugyanakkor látom azt is, hogy ennek a késedelemnek mélyebb okai is vannak.
Én azt hiszem, hogy a szövetkezeti törvény újraszabályozására már e Parlament megalakulása előtt is sort kellett volna kerítenie a korábbi rendszernek, hiszen a társasági törvény már régóta létezik, és vannak Nyugat-Európában olyan országok, ahol a szövetkezeti törvényt, illetve a szövetkezetekkel kapcsolatos jogi problémákat a társasági törvényben rendezték. Mivel a társasági törvény megelőzte a szövetkezeti törvény módosítását, ma már a probléma sokak számára úgy vetődik fel, hogyan lehetne a szövetkezeteket a társaságokkal versenyképessé tenni.
Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon rossz problémafelvetés, mert a szövetkezetek bizonyos értelemben sohasem lesznek versenyképesek a társaságokkal szemben, pont azért, mert a szövetkezetek feladata nem az, hogy a benne részt vevők számára a lehető legnagyobb tőkejövedelmet biztosítsák, hanem az, amiről már többen beszéltek előttem, például Szabó Iván is, hogy a szövetkezeti tagok számára a piacra lépés lehetőségét megteremtse, valamifajta szociális biztonságot vagy szociális támogatást nyújtson, vagy egy bizonyos ágazaton belül a gazdálkodók stabilitását biztosítsa.
Én azt hiszem, hogy ennek a törvénynek egyik legfontosabb feladata lenne, hogy a szövetkezetekben levő emberek számára, illetve mindazok számára, akik a gazdasági életben részt kívánnak venni, a szövetkezetek alternatívát tudjanak nyújtani a társaságokkal szemben.
És most feladata még ennek a törvénynek az is, hogy a szövetkezetekben levő vagyon számára reális mozgási lehetőséget biztosítson, például hogy ez a vagyon a szövetkezetekben kíván-e maradni, vagy ezek a vagyonok, ezek egyéni vállalkozásokban fognak a jövőben szerepelni, vagy pedig valamilyen társasági formában fognak a továbbiakban működni.
E célok megvalósítása érdekében én a törvényhez három területen szeretném a Fidesz álláspontját elmondani. Úgy gondolom, hogy ezek olyan kérdések, amelyeknek a megvitatása feltétlenül fontos ahhoz, hogy egy jó szövetkezeti törvényt tudjunk csinálni.
Az egyik lenne a jogi személyek szövetkezetekben való részvételének a problémája. A másik, hogy a szövetkezeteken belül hogyan lehet a hitelezők védelmét biztosítani. A harmadik pedig, hogy milyen módon valósítható meg a szövetkezeti demokrácia, illetve a szövetkezetekben megjelenő kisebbségnek a védelme.
A jogi személyek szövetkezeti tagságával kapcsolatban ugye elmondtam, hogy elvi lehetősége fennáll annak, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatos problémákat a társasági törvényben szabályozzuk, viszont úgy gondolom, hogy ez ma már nem realitás, hiszen a társasági törvénynek valamifajta megbolygatása mindenképpen elbizonytalanítaná a külföldi befektetőket, és ezért erre nincsen reális lehetőség.
Ugyanakkor a szövetkezetek nagyon jelentős sajátossága, hogy egy tag egy szavazattal bír, és én egyetértek azzal, amit Tellér Gyula elmondott, hogy nem tekinthető, vagy legalábbis nagyon nehezen tekinthető egy olyan szövetkezet szövetkezetnek, amelyben a tőkeérdekeltség dominál.
Erre, ugye, két lehetőség is van. Az egyik az, hogy a törvény szerint a szövetkezeti alapszabályban elfogadják azt, hogy a nagyobb tőkével rendelkező tagok nagyobb szavazatot kapnak a szövetkezeten belül, illetve elvben az is elképzelhető, hogy a jogi személyek többségbe kerüljenek egy adott szövetkezeten belül, például három gazdasági társaság és két magánszemély alapít szövetkezetet.
Én azt hiszem, hogy erre a kérdésre a megfelelő megoldás az lenne, hogyha olyan korlátot iktatnánk ebbe a törvénybe, amely kizárja annak a lehetőségét, hogy a tőkeérdekeltség többséget szerezhessen, de ezzel egyben lehetővé tesszük azt is, hogy a tőke mégiscsak meg tudjon jelenni a szövetkezetben, hogy valamilyen módon az egy szavazatnál nagyobb befolyást szerezhessen a szövetkezetben. Például kimondhatja a törvény azt, hogy az összes szavazatnak 49%-ánál soha sem birtokolhat többet jogi személy a szövetkezeten belül.
A hitelezők érdekének a védelme, az látszólag, ugye, a hitelezők érdekének a védelme, de ugyanakkor ennek a kérdésnek a tisztázatlansága igen hátrányosan érinti a szövetkezeteket is. Hiszen abban az esetben, hogyha a hitelezők védelme nem jelenik meg hangsúlyosan a szövetkezeti törvényben, akkor a szövetkezetek igen nehezen fognak tudni hitelekhez jutni.
Mivel a szövetkezet változó tőkéjű társaság, hiszen a tagok a szövetkezetből bármikor kiléphetnek, vagy például a szövetkezetek szétválhatnak, gazdasági társaságokká alakulhatnak át, ezért a hitelezők számára problémát jelent az, hogy tulajdonképpen melyik vagyontárgyakra kerül majd az a hitel, amelyet a szövetkezetnek nyújtottak, illetve egyáltalán ki lesz az a személy, magán vagy jogi személy, aki ezt a hitellel megterhelt vagyontárgyat a jövőben működtetni fogja.
Én úgy gondolom, hgoy az átmeneti törvényben is egy kicsit alulszabályozott ez a kérdés. Jó lenne, hogyha itt pontosabb szabályokat állapítanánk meg arra vonatkozóan, hogy a hitelezőt az átalakulásra vonatkozó döntésről hány nappal kell előre tájékoztatni, és hány nap áll rendelkezésére a hitelezőnek arra vonatkozóan, hogy a vagyonmegosztással kapcsolatos kérdésben nyilatkozzék.
A szövetkezeti demokráciával kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy amikor arról beszélünk, hogy alapvető érdek az, hogy a szövetkezetekben reális vagyonmozgások induljanak el, akkor ennek feltételéül kell elfogadnunk azt, hogy a szövetkezetben megjelenő különböző érdekek ki tudják fejezni önmagukat. Azt hiszem, hogy ez a törvény bizonyos tekintetben a korábbi szövetkezeti jogszabályoknak a folytatása, hiszen ez a törvény egy kerettörvény, véleményem szerint. Ez abból fakad, hogy a különböző ágazati törvényeket, vagy én inkább azt mondanám, hogy a különböző szövetkezeti modelleket egy törvényben kívánja a jogalkotó szabályozni.
Nagyon nagy problémát jelent ebben a törvényben az már így is, hogy a törvény tele van kivételekkel. Hiszen például az átalakulásra vonatkozó szabályoknál a jogalkotó kimondja, hogy ez a bizonyos szabály nem vonatkozik, mondjuk a lakásszövetkezetekre, más helyen viszont azt mondja, hogy ez a szabály nem vontakozik a mezőgazdasági és ipari szövetkezetekre. Ha ennél egy lényegesen konkrétabb, egy lényegesen zártabb törvényt alkotnánk, akkor ez a törvény lényegesen több kivétellel lenne tele, ami szerintem nem helyes, de úgy tűnik, hogy mindenképpen szükség lenne rá.
Van egy olyan jogalkotási technika, amely mögött – azt hiszem – politikai taktika húzódik meg, amelyik a zászlajára azt a jelmondatot tűzte, hogy a szövetkezetet érintő kérdések közül minél többet rá kell bízni a tagokra. Én azt hiszem, hogy akik ezeket a jelszavakat hangoztatják, nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a szövetkezeteken belül milyen valóságos szociológiai viszonyok hatnak. Egyrészt szeretném kiemelni azt, hogy már ennek a szövetkezeti törvénynek a vitáját is jelentős érdektelenség előzte meg, és le merném fogadni azt, hogy a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatban a jelentős napi- és hetilapokban nem fog a kárpótlási sarkokhoz hasonlóan szövetkezeti törvénysarok megjelenni. Magyarán: ezekről az igen terjedelmes törvényekről, amelyekről tárgyalunk, a lakosság és a szövetkezeti tagok is maguk lényegesen kevesebb információval fognak rendelkezni, mint más törvényekről.
Ugyanakkor a szövetkezetekben levő hatalmi, üzem- és munkaszervezeti viszonyok odavezethetnek, hogyha egy ilyen diszpozitív törvényt fogadunk el, akkor tulajdonképpen ez a törvény a jelenlegi szövetkezeti modellnek a konzerválását fogja hosszú időre jelenteni. Ezért én azt gondolom, hogy a jelenlegi kerettörvény helyett egy ennél lényegesen normatívabb törvényt kellene elfogadnunk. Most történetesen én azt gondolom, hogy a kógens törvényeknek az az előnyük, hogy a kógens törvény kimondja azt, hogy a törvénytől eltérni csak abban az esetben lehet, ha ezt kifejezetten megengedi az adott jogszabály, ugyanakkor a diszpozitív törvény, mint amilyen ez, az mindent lehetővé tesz, amit kifejezetten nem tilt meg.
Miért nem tartom helyesnek, hogy a szövetkezetekről diszpozitív törvényt alkossunk? A diszpozitív törvény rendelkezik például a kft-kről, a korlátolt felelősségű társaságokról. A korlátolt felelősségű társaságok, amelyekben a részt vevő tagok megállapodnak a társaság szabályaiban az abban részt vevő személyekről, a működésről, tehát mindazokról a lényeges kérdésekről, amelyek számunkra fontosak.
Ugyanakkor a szövetkezet teljesen más elvek alapján működik, hiszen a szövetkezet alapításakor meghozott szabályok menet közben megváltozhatnak, azok a személyek, akik utólag csatlakoznak a szövetkezethez, kényszerűen el kell, hogy fogadják ezeket a szabályokat, és szeretném megjegyezni azt is, hogy a jelenlegi szövetkezeti tagok is, mivel szinte alkalmazotti státusban vannak a szövetkezetekben, munkajogi függésben is vannak, és egyszerűen az előbb említett szociológiai viszonyokból kifolyóan nagyon könnyen manipulálhatók.
Még szeretném itt megjegyezni, hogy a kft-k ugyan diszpozitív módon vannak szabályozva, de ugyanakkor a részvénytársaságok szabályozása már kógens, pontosan azért, mert a részvénytársaságokról szóló szabályok a kisrészvényeseket védik a nagyrészvényesekkel szemben. Én úgy gondolom, hogy a szövetkezeti törvényen belül is helyes lenne az, ha a gyengébbeket megpróbálná ez a törvény megvédeni a szövetkezetekben jelen levő erősebb csoportoktól.
Szeretnék erre vonatkozóan néhány példát kiemelni a törvényből, annak ellenére, hogy nem kívánok a részletes vita elé menni. Például a 20. § i) pontja szerint az alapszabályban meg kell határozni egy bizonyos értéket, és minden olyan vagyonmozgás, amelyik ezt az értéket eléri, az megengedett, és csak abban az esetben kell az alapszabály értelmében a közgyűlést felkérni arra, hogy engedélyezze egy bizonyos vagyontömegnek a társaságba való bevitelét, hogyha ez a vagyontömeg ezt a bizonyos alapszabályban lefektetett mértéket meghaladja. Én már most fogadást mernék arra kötni, hogyha ez a szabály így marad, akkor a szövetkezeti alapszabályokban erre a helyre 100 millió forintokat fognak esetleg beírni, és 100 millió forintokat fognak a szövetkezeti tagok ellenőrzése alól kivonni. Ugyanakkor a 20. § 2) pontja is hasonló ehhez. Ez a szabály azt mondja ki a törvényben, hogy a szövetkezet megszűnése, átalakulása vagy szétválása kérdésén túl a szövetkezet alapszabálya minden más kérdésnek az eldöntését más szövetkezeti szervekre bízhatja. Én viszont úgy gondolom, hogy ez igaz lehet ugyan – mondjuk – a lakásszövetkezetekre vagy a hitelszövetkeztekre, de semmiképpen sem igaz és helyes, hogyha ezt a szabályt a mezőgazdasági szövetkezetek estében alkalmazzuk.
Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteknél mindenképpen a szövetkezeti közgyűlés hatáskörében kell maradnia az alapszabály megállapítására vonatkozó, az igazgató, igazgatótanács, illetve az elnök személyéről való döntésnek; a felügyelő bizottság kinevezésének, illetve feladata megállapítása kérdésének; a részjegyre, üzletrészre vonatkozó szabályok eldöntése kérdésének.
Továbbá a 21., 22. §-okban olvashatunk arról, hogy a törvénytervezet előkészítői szerint helyes az, ha a tagok 15%-a kezdeményezheti a részközgyűlés összehívását, illetve a közgyűlés összehívását, amelyre 8 nappal utána kerül sor. De például mi van akkor, hogyha a tagok 15%-a egy olyan kédésben hívja össze a közgyűlést, amelyik a tagok egy bizonyos része számára érdektelen, vagy lehetetlen időpontra tűzik ki ezt a közgyűlést, de ugyanakkor, mivel a tagok 15%-a a közgyűlés napirendjére bármely kérdést felvehet, ezért az eredetileg meghirdetett napirendtől eltérően, teljesen más napirendi kérdésben is a közgyűlés döntést hozhat úgy, hogy azok az emberek, azok a tagok, akik abban a kérdésben igazán érdekeltek, nincsenek jelen a közgyűlésen.
Szerintem hasonló visszaélésekre ad lehetőséget a részközgyűlés, hiszen a részközgyűléseket meg lehet úgy szervezni, időben eltolva egmástól ezeket, hogy pont annak a csoportnak a részközgyűlésére kerül legutoljára sor, amelyik egy bizonyos kérdésben esetleg különvéleménnyel vagy módosító javaslattal rendelkezik, de az őáltaluk előterjesztett javaslatokat a többi közgyűlés már meg sem tudja tárgyalni.
Összefoglalva, én úgy gondolom, hogy a tőkeérdek korlátozása, a hitelezők védelme, a szövetkezet gazdasági stabilitásának a megteremtése, a vállalati munkaszervezési struktúráknak és vezetőknek a tulajdonosi struktúra alá rendelése, azok olyan gazdasági és etikai szempontokat vetnek fel, amelyek miatt ezeket a kérdéseket nagyon alaposan meg kell fontolnunk. Én azt kérem a tisztelt Háztól – a türelmét és a figyelmét megköszönve –, hogy az általam most elmondottak alapján benyújtott módosító javaslatainkat megfontolni és majd megszavazni szíveskedjék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
