ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a dolog érdeméről szólnék – de csak néhány szót, nem szeretném a Ház idejét rabolni, hiszen még körülbelül egy óráig tartó szavazási procedúra áll előttünk – nem hagyhatom szó nélkül az iménti közjátékot, ami Dénes Jánossal kapcsolatban történt.
Arra kérném a tisztelt képviselőtársakat, hogyha az elnök netán valamilyen okból – fáradtságból vagy jóindulatból – olyan esetben is a Házszabály azon rendelkezéseit kívánja alkalmazni, amelyek az adott szituációra nem alkalmazhatók, akkor valamennyi képviselő felelőssége, azt gondolom, hogy a Házszabálynak megfelelő döntést hozzon. Ebben a konkrét esetben ugyanis nem adhattunk volna szót, és az elnök sem adhatott volna szót Dénes Jánosnak.
Úgy hogy kérném szépen, hogy a jövőben, hogyha valóban komolyan vesszük azt, hogy a Házszabály elsősorban ránk vonatkozik, a saját működési szabályunkat rögzíti, és nem akarjuk a Parlamentet felesleges és meddő vitákkal terhelni, a napirenden lévő kérdéseket megszakítani, talán azt meghagyjuk napirend előtti felszólalásokra, és azt is megpróbáljuk visszaszorítani, akkor talán hatékonyabban tudunk dolgozni. (Bekiabálások: Így van. Nem erről van szó. –Taps.)
A dolog lényegéről pedig csak néhány mondatot szeretnék mondani, mert úgy gondolom – történeti fejtegetést is hallottunk már, méghozzá színvonalas történeti fejtegetést, Szigethy István meglehetősen részletesen elemezte a törvényt, és egyébként is én úgy gondolom, hogy e törvény vitájával kapcsolatban a Parlament tulajdonképpen egy másik arcát mutatta vagy mutathatja akár a nyilvánosság felé, akár pedig saját magunk felé.
Ugyanis azt gondolom, hogy ritkán hangzott el olyan megállapítás vagy olyan értékelés, hogy alapvetően egy jó előterjesztést, egy magas színvonalú előterjesztést vehettek kézbe a képviselők, amely azokat a kívánt célokat, amelyeket az indoklás is tartalmazott, kielégítette. Megfelelő volt a döntéselőkészítés, és úgy gondolom, hogy az sem jellemző – ez egyedül a számviteli törvény esetében fordult elő –, hogy kellő előrelátással dolgozott a Parlament, tehát hagyott időt a felkészülésre, hagyott időt a végrehajtási szabályok kidolgozására a végrehajtó apparátus és a jogszabályt később alkalmazók számára is.
Azt gondolom, hogy mindenképpen a Parlament egy másik arcát mutatta. Erről azért érdemes talán beszélni, mert mindig inkább csak az indulatokról, az indulatos megjegyzésekről, a vitákról folyt szó, arról kevésbé, hogy vannak olyan kérdések, ahol igenis konszenzussal születik meg a döntés, és ahol nincsenek ilyen indulatos viták, hogy a terjesztett módosító indítványokkal kapcsolatban is nagyon könnyen, viszonylag kevés vitával sikerült konszenzusra jutni kormánypártnak, illetve Kormánynak és a módosító indítvány előterjesztőjének.
Hogy a törvényben vannak bizonyos bizonytalanságok, akár a közjegyzői önkormányzatok működésével kapcsolatban, akár a közjegyzői díjszabással kapcsolatban, azt gondolom, hogy ezek nem nagyon kifogásolhatók, majd működésük közben derül az ki, hogy ezek a rendelkezések időtállóak-e, vagy esetleg egy-két ponton korrekcióra szorulnak. De úgy gondolom, hogy alapvetően egy korszerű előterjesztés van előttünk, és ebben a formájában a frakciónk támogatja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)