PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Köszönöm, elnök úr. A jegyzőség intézményét tulajdonképpen egyik állam sem mondhatja kizárólagosan a magáénak. A magasan fejlett római jog volt az az alap, amelyre Európa művelt államainak jogszolgáltatása épülni kezdett és századok kellettek ahhoz, hogy a hivatalos ügyleteket írásba foglaló segédhivatalnokokból, az írnokokból, az előkelők magántitkárain, a tollvivőkön és a hivatalos jelleggel még fel nem ruházott közjegyzőkön át kifejlődjék a modern értelemben vett közjegyzőség.
A tabellionátus terjedése Magyarországon Nagy Lajos uralkodására esik. Elsőként a pécsi egyetemen oktatták az ars notarilist. A mohácsi vész után még pár évig a felvidéken még működtek ezek a tabelláriusok, ám ezt követően nyomukat nem találjuk sem a civil jog, sem pedig az egyházjog területén. Ennek feltehetően az volt az oka, hogy a mohácsi vész után a pécsi egyetem elpusztult, így századokon át tulajdonképpen nem is volt jegyzőképzés Magyarországon.
Az európai jogtörténetben új korszakot alkotott az 1803-ban elfogadott és Napóleon nevéhez fűződő törvény, amelyben a közjegyzők már saját hatáskörrel rendelkezve önállóan jártak el. Állandó székhelyük volt, a törvény illetékességi területet állapított meg számukra, a kinevezést a királytól vagy országos főméltóságtól kapták, és a megbízatás általában élethosszig tartott. A francia modell európai fejlődése nem ment keresztül minden országban, de az Osztrák-Magyar Monarchián erősen éreztette a hatását. Az 1874. évi XXXV. törvénycikk, majd az ezt módosító 1886. évi VII. törvénycikk Magyarország területén is meghonosította a mai értelemben vett közjegyzőség intézményét, és a Horváth Boldizsár, majd később Pauler Tivadar igazságügy-miniszterek nevével fémjelzett közjegyzői kodifikáció már megteremtette a mai értelemben vett közjegyzőség intézményét. Ennek lényege az volt, hogy a közjegyzőtől megkívánta az erkölcsi feddhetetlenséget, a magyar állampolgárságot, a magyar nyelv tökéletes ismeretét, a jogi szakképzettséget, valamint ügyvédi vagy bírói szakvizsgát; kizárta, hogy a közjegyzők más állást is betölthessenek, és legalább három-négy évi szakmai idő igazolását igényelte. Számukat és székhelyüket a közjegyzői kamarák határozták meg, de illetékességi területük külön nem került megállapításra – gyakorlatilag az állampolgárokat a szabad közjegyzőválasztás joga illette meg.
Ha megfigyeljük a most Parlament elé került jogszabálytervezetet, ezekből az elemekből nagyon sokat foglal magában. A fent említett két törvény időközbeni korszerűsítése és módosítása csak e jogintézmény fejlődését segítette elő, az alapokat nem érintette, így nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyar közjegyzőség intézménye színvonalas jogi szolgáltatást testesített meg, igazodva az európai alkotmányos jogállamokhoz.
A most Parlament előtt lévő törvényjavaslat időszerűségéhez kétség nem férhet. Az 1949-ben államosított, a bíróságok szervezetében integrált közjegyzők tulajdonképpen a pártállam hivatalnokaivá degradálódtak. Az úgynevezett állami közjegyzők anyagi és erkölcsi elismerése nemcsak a gyengén fizetett bírákétól maradt el, hanem sokszor még azoknak a tanácsi előadóknak a bérétől is, akik a közjegyzői munkában csak közreműködők, másként fogalmazva: segédhivatalnokok voltak. A közjegyzők tekintélye csak formálisan érvényesült. Függetlenségük még szabályozva sem volt, ami azt jelentette, hogy konkrét ügyek intézésénél is utasíthatók voltak, és sajnos, ez a helyzet mind a mai napig fennáll. Én úgy gondolom, a jogállamiság megteremtődésének egyik feltétele, hogy a fent vázolt helyzet megváltozzék.
A szabadfoglalkozású közjegyzői intézmény létrehozása – pontosabban visszaállítása – általános társadalmi igényként merül fel. A körültekintő nemzetközi összehasonlítás egyértelműen igazolja, hogy az úgynevezett magánközjegyzői intézmény képes egyedül azoknak a jogi szolgáltatásoknak a biztosítására, amelyeket az állampolgárok a közjegyzőség intézményétől várnak. A magánközjegyzőség létrehozásakor különös gondot kell fordítani arra, hogy a közjegyzők szakmailag felkészült, erkölcsileg szilárd jellemek legyenek, mert a magánközjegyzőség csak így biztosíthatja az állam és polgárai számára a megbízható ügyintézést; ezen a területen a jogbiztonság megteremtése mind az államnak, mind pedig az állampolgároknak különösen fontos.
Úgy gondolom, a Parlament valamennyi képviselője előtt ismert, hogy a közjegyzői tisztség betöltése milyen sokirányú és alapos szakmai felkészültséget igényel. Az elmúlt negyven év igazolta, hogy a közjegyzői pályára túlnyomórészt azok mentek, akiket a pálya iránti szeretet vezérelt oda, hiszen anyagi boldogulást meg egzisztenciális érvényesülést keresők még tévedésből sem választották a közjegyzői pályát. Erre figyelemmel az a cél, hogy a szakmailag felkészült és túlnyomórészt nagy gyakorlattal rendelkező közjegyzők továbbra is a pályán maradhassanak, és helyüket ne foglalhassák el esetleg tőkeerős, de szakmailag alacsonyabb színvonalú szerencselovagok. A törvénynek és végrehajtási rendelkezéseinek olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a működő közjegyzők anyagilag biztonságban kezdhessék meg tevékenységüket, mert kiszolgáltatottságuk feltétlenül e fontos jogi szolgáltatás minőségét silányítaná. Nem lehet cél, hogy azok a közjegyzők, akik vállalták az elmúlt negyven év hátrányos helyzetét – gyakran a szakmai megaláztatást is –, olyan helyzetbe kerüljenek, hogy anyagi feltételek miatt elszegényedve kezdhessék meg hivatásukat. Nagyon jól tudjuk, hogy a magas bérleti díjak, a nyilvánvalóan igényes berendezési költségek, az iroda fenntartása, a rendkívül szigorú felelősségi szabályok és az ehhez kapcsolódó magas biztosítási díjak, a kamarai tagdíj, az alkalmazottak bére, a társadalombiztosítási járulékok és az egyre dráguló irodaszerek előzetes befektetést igényelnek.
Az igazságügyi kormányzatnak ügyelnie kell arra, hogy a magánközjegyzői irodák a feltételek megteremtéséhez olyan anyagi forrásokkal rendelkezzenek, ami nem jelent számukra elviselhetetlen terhet. Véleményünk szerint csak így várható el, hogy a magánközjegyzői irodák úgy alakuljanak és olyanná formálódhassanak, ahogy ez egy alkotmányos jogállamban szükséges.
A Kereszténydemokrata Néppárt véleménye szerint a Parlament előtt fekvő törvényjavaslat e fontos jogintézmény megteremtését képes lesz teljesíteni, ezért kérjük a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot – az indokolt módosításokkal – szíveskedjék elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
