SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közjegyzői szervezet teljes átalakítása óriási hibalehetőségekkel jár. Ezért őszinte elismerésünk a jogszabály előkészítésében végzett munkáért az abban részt vevőknek, személy szerint most nem szeretném őket kiemelni, úgy tűnik, a bizottsági munkában megfelelő együttműködést is sikerült kialakítani velük. Rendkívül rugalmasak voltak és rendkívül hajlottak arra, hogy hagyják magukat meggyőzni, ha esetleg olyan ötlettel találkoztak, amely a bizottság részéről, az ő szempontjukból is elfogadható volt.
Az alkotó együttműködésről az előbb már beszéltem. Ennek keretében szeretném hangsúlyozni azt, hogy a pártok módosítási indítványai szinte teljesen azonos elvi alapról indultak, és ennek keretében bírálta felül a bizottság annak idején ezeket a javaslatokat.
A mi javaslataink éppen ezért lényegesen nem különböztek akár a Dávid Ibolya által beadott csomagtól, akár a Vastagh Pál–Suchman Tamás által beadott csomagtól, akár a Pásztor–féle kisgazda indítványoktól vagy Áder János által megjelölt fideszes indítványoktól.
A módosító indítványaink körében nem kívánok részletesen foglalkozni azokkal, amelyek eléggé lényeges változást jelentenek a törvényhez képest olyan kérdésekben, amelyekben megkaptuk a maximális támogatottságot. Nagyon fontos ezért a fegyelmi eljárás átalakításával kapcsolatos indítványainknak a támogatottsága, rendkívül fontos az, hogy a hagyatéki eljárás illetékével kapcsolatos módosítási indítványunkat a bizottság és a minisztérium is elfogadta, azaz a hagyatéki eljárási illeték ki fog kerülni az illetéktörvényből előreláthatóan, és ez a közjegyzőt fogja végképp megilletni.
A vitás kérdésekkel szeretnék inkább foglalkozni, azok között egy-kettő olyan jellegű, amelyben elvi problémák vetődnek fel és ezekben kérem, hogy az Országgyűlés tagjai a saját mérlegelésüknek megfelelően döntsenek, hiszen ezek mögött semmiféle hátsó pártmegfontolás nincs, egyszerűen azt szolgálják, hogy ez a törvény minél egyértelműbb, minél jobb legyen.
Hangsúlyozni szeretném az egyik leglényegesebb kérdést, hogy a közjegyzői fegyelmi eljárásokban a módosítási indítványainkat általában támogatták. Van azonban egy olyan pont, amelyben nem sikerült közös nevezőre jutnunk a kormányzat képviselőivel. A törvénytervezet azt tartalmazza, hogy az első fokú fegyelmi tanács ideiglenes intézkedésként köteles felfüggeszteni a közjegyzőt olyan esetben, ha vele szemben gondnokság alá helyezési eljárást indítottak, illetőleg ha letartóztatásba helyezték.
Természetesen teljes egészében tisztában vagyunk annak a jelentőségével, hogy egy közjegyző hitelességéhez az állampolgárok körében mekkora érdek fűződik, meggyőződésünk azonban, hogy önmagában akár egy letartóztatás, akár pedig egy gondnokság alá helyezési pernek a megindítása nem jelenti azt, hogy feltétlenül a közjegyző valamiben bűnös, vagy esetleg az elmeállapota olyan, hogy a közjegyzői hitelességgel gond lehet. Hogyha ilyen esetekben külső szervnek a döntése kötelező eljárást ír elő a fegyelmi tanáccsal szemben, akkor az autonómia sérelmet szenved. A magyar jogban ismert, hogy például gondnokság alá helyezési eljárást indíthat nagykorú hozzátartozó. A családjogi pereknek az elveszekedett hangulatát nem szeretném itt most felidézni; akár egy válófélben lévő házastárs – teljesen alaptalanul – pert indíthat egy közjegyzővel szemben – joga van rá. Egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy ilyen esetben a közjegyzői fegyelmi tanács ehhez legyen kötve, csak egy iktatott keresetlevél egy közjegyzőt morálisan akár évtizedekre lehetetlenné tegyen, mert felfüggesztik és utána már bizonyítsa be a saját hitelességét.
Itt a jó elképzelés és a konkrét jogrendbeli megoldások között eltérés van. Én úgy gondolom, hogy ilyen eljárásoknak a megakadályozása, megelőzése érdekében bízzunk meg a közjegyzői fegyelmi tanácsokban, hogy vannak annyira felnőttek, vannak annyira felelősségteljesek, ha valóban indokolt a közjegyző felfüggesztése, akkor fel fogják függeszteni, de ne tegyük ki őket ilyen atrocitásoknak, hogy a jogrendszer réseit kihasználva embereket esetleg egy ilyen merev szabállyal lehetetlenné lehessen tenni.
Én meg vagyok győződve, hogyha alapos gondnokság alá helyezési eljárás indulna netán egy közjegyzővel szemben, akkor a közjegyzővel szemben mindenképpen fogják a felfüggesztést alkalmazni a fegyelmi tanács tagjai, azonban nem lehet ezt az autonómia keretéből kiengedni.
Másik lényeges kérdés, amelyben a véleményünk a bizottsági tárgyalások során nem egyezett, a tiszteletdíjaknak és a költségtérítéseknek a kérdése. Általánosságban meg szeretném jegyezni, hogy természetesen nagyon nehéz helyzetben voltak a jogszabályszerkesztők, hiszen évtizedek óta ilyen közjegyzői szervezet Magyarországon nem volt. Tehát nem egy meglevő jogintézményt kellett továbbfejleszteni, hanem egy alapjaiban új, magánközjegyzői intézményt kell most megalapoznunk. Ezért, ha a nyugati példák azt mutatják, hogy ott esetleg 8-10-szeres közjegyzői jövedelmek mellett egy közjegyzőnek szinte reklám és a jövedelmi viszonyait nem befolyásolja, hogyha ő ingyenesen lát el tisztséget, a jelenlegi magyarországi fizetési körülményeknél, az állampolgárok fizetőképességénél, az ügyértékeknél az általam előzetesen megismert közjegyzői díjszabás-tervezet mellett nem vagyok meggyőződve arról, hogyha a nagy munkaigénnyel, felelősséggel járó közjegyzői tisztségviselői állásokat tiszteletdíj nem illetné, akkor ez bizonyos idő után nem vezetne kontraszelekcióhoz, azaz magyarul a legrátermettebb, legalkalmasabb személyek a saját irodájuk érdekében esetleg nem vállalnak közszereplést, hiszen ez nekik nem éri meg anyagilag. Ez a veszély fennáll, ezért én mindenképpen az ügyvédi gyakorlathoz hasonlóan azt javaslom, hogy a közjegyzői tisztségviselők igenis az általuk végzett munkájukkal arányban levő tiszteletdíjban részesedjenek, és ne a saját érdekeikkel szemben járjanak el a köz érdekében.
Egy másik kérdés a költségtérítések kérdése, ugyanebben a körben. A költségtérítésnél hangsúlyoznom kell azt, hogy a magyarországi közlekedési viszonyok és közlekedési költségek mellett nem mindegy, hogy a viszonylag nagy területű közjegyzői kamaráknál esetleg 150–200 km-t utazó közjegyző, ezért a közszerepléséért megkapja-e a költségtérítését a közös terhére, mert ha nem, abban az esetben sokkal hátrányosabb helyzetbe kerül, mint az a közjegyző, aki esetleg a székhelyén átmegy az egyik dolgozószobából a másikba, minden költség nélkül. Tehát azt, hogy a közéletben a közjegyzők részt tudjanak venni aktívan, mindenképpen indokolt elősegíteni azzal, hogy a nagyobb távolsággal járó többletköltségeket – legalább a többletköltségeket, nem a munka– és az időkiesést – a közjegyzők között arányosan osszák el a közjegyzői kamarai díj keretében.
A panaszeljárás körében van még egy észrevételünk, a panaszeljárásnál a panaszosnak a szerepe tisztázatlan. Tudom, hogy a panaszosokról törvény rendelkezik, a panaszeljárásról törvény rendelkezik. Most hadd ne foglalkozzak azzal, hogy ez mennyire korszerű, mennyire elavult, mennyire tartják be, de a különböző fegyelmi eljárások gyakorlatából adódik az, hogy célszerű elébemenni a titokzatos feltételezéseknek, hogy vajon mi történik a zárt ajtók mögött?
Az az álláspontunk, hogy a panaszosokat abban a körben, amelyet indítványoztunk, célszerű bevonni az eljárásba, ott őket meghallgatni, értesítést küldeni számukra, mert olyan jellegű panaszoknak, további feljelentéseknek, bejelentéseknek a megelőzését szolgálhatja, amelyeknek egyszerűen az a gyökere, hogy a panaszos nem tudott meggyőződni arról, hogy miyen körülmények között intézték az ügyét. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez az eljárás nagy tapintatot igényel, hiszen egy panaszeljárásban más ügyek is bekerülhetnek, amelyek nem tartoznak rá, itt azonban a megfelelő szervezéssel ezt meg lehet oldani.
Az én javaslatom a panaszosok körében ezért annyi, hogy a panaszosokat, legalábbis amennyire erre lehetőség nyílik egy panaszeljárás során, meg kelljen személyesen hallgatni. Ennek megfelelően máris bejelentem, hogy a panaszeljárással kapcsolatos 34-es sorszámú másik módosító indítványomat visszavonom éppen azért, hogy tisztán az derüljön ki, hogy a panaszosok körében ezt az egy pontot tartom rendkívül fontosnak, hogy a törvénybe beépüljön.
Összességében a törvényt jónak, előremutatónak tartjuk, a Szabad Demokraták Szövetsége támogatni fogja. Hangsúlyozni szeretném, hogy támogatni fogjuk Dávid Ibolyának azt a módosítási csomagját is, amely liberálisabb megoldást lát megvalósíthatónak a közjegyzőhelyettesek munkaköre, munkabére tekintetében.
Az egész törvénynél véleményünk szerint az előkészítés a legnehezebb kérdéseket már megoldotta, hiszen ezekben egyetértés született. Kérjük azt, hogy a továbbiakban is a Parlament megfelelő kritikával és ne mechanikusan szavazzon az egyes módosítási indítványoknál.
Végül egy nagyon lényeges dolgot szeretnék kiemelni. Most megszületik egy törvény, óriási a felelősségünk, de óriási a felelőssége az igazságügyi kormányzatnak is. A közjegyzői eljárás közhatalmi eljárás sok tekintetben, ahogy az államtitkár úr is már hivatkozott rá. A hagyatékokat át kell adni, a privatizáció szempontjából nem mindegy, hogy egy közjegyzői hitelesítést gyorsan meg lehet-e csinálni, nem mindegy, hogy a közjegyző ott tud-e lenni a versenytárgyalásokon, és még sorolhatnám ezeket a különböző közjegyzői feladatköröket.
Rendkívül fontos, hogy a közjegyzői szervezet e törvény keretei között működőképes legyen, ehhez pedig a közjegyzői szervezet átalakításának a szervezési és anyagi feltételeit a továbbiakban kormányzati szinten kell mindenképpen biztosítani. A kormányzatnak a figyelmét ismételten föl szeretném hívni arra, nagyon aggályos, hogy a jelenlegi magyarországi viszonyok mellett – irodabér, gépek beszerzése, alkalmazotti munkabérek és még sorolhatnám – a közjegyzői díjszabás szerint várható munkadíjak mennyiben fogják fedezni a közterhekkel, adóval, magasabb társadalombiztosítással együtt – és még sorolhatnám – a közjegyzői tevékenység rentábilis elvégzését. Ezért hangsúlyozzuk azt, hogy addig, amíg a törvényt támogatjuk, félünk attól, hogy a körülmények az átalakulásnál nehezek lesznek, és erre külön fel szeretnénk hívni a kormányzat figyelmét. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
Bernard Wetherill úr, az Egyesült Királyság alsóháza elnöke és kísérete köszöntése
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
