KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság a költségvetés zárszámadásának azokkal a részeivel foglalkozott, amelyek ügykörébe tartoznak. Eközben várt, de igen nagy nehézségekkel találkozott.
Nehézséget jelentett munkánkban az, hogy az 1990. évi költségvetés teljesítése kivételes év során folyt. Ugye, a régi Országház fogadta el, egy darabig az előző kormány felügyelte, majd átkerült az új kormány hatáskörébe és az új parlament felügyelete alá.
A mi területünk nehézségeit külön fokozta, hogy 1990. január 1-jétől a Társadalombiztosítási Alaphoz került az egészségügy működési költségeinek finanszírozása. 1989 január óta független a Társadalombiztosítási Alap virtuálisan a költségvetéstől, és 1990-ben egy feladatcserére került sor: a Társadalombiztosítási Alapból finanszírozzuk ezek után az egészségügy működési költségeit, míg a családi pótlékot a költségvetésnek kell fizetnie. Ezt a cserét nem megfelelően szabályozott elszámolási rendszer mellett mindössze két hét alatt kellett megszerveznie a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak, ahol az egészségügy finanszírozására teljesen felkészületlenek voltak.
Az ezzel kapcsolatos gondokat majd a társadalombiztosítás költségvetésének teljesítésénél részletesen kifejtjük, most csak a költségvetési oldalát kívánom érinteni ennek a kérdésnek.
Költségvetési oldalon ez a szabályozatlanság, továbbá az, hogy bizonyos feladatok továbbra is a tárcán keresztül, illetve az önkormányzaton keresztül a költségvetésnél maradtak, így az egészségügyben a beruházások, nagyjavítások, illetve az önkormányzatok oldaláról bizonyos működési költségek finanszírozása is. Ebből eredően három különálló finanszírozó van, amelynek az elszámolásai nem jelennek meg a költségvetési zárszámadásban nyomon követhető módon. Maga ez a forráscsere – tehát a családi pótlék és az egészségügy finanszírozásának a kérdése – is módot adott arra a régi gyakorlatra, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a jövő évi termelés terhére költekezünk. 1989-ben a lakásalapkötvény segítségével vett kölcsön jelentős összeget a költségvetés a Társadalombiztosítási Alaptól majdani, következő költségvetések, következő kormányok általi visszafizetésre. 1990-ben, tehát most a tárgyévben ugyanezt oly módon sikerült végrehajtani, hogy három hónapon keresztül tovább finanszírozta a Társadalombiztosítási Alap a családi pótlékot is, miközben már az egészségügyet is finanszírozni kellett. Ez több mint 15 milliárd forint kölcsönt jelentett, és ez – hogy is mondjam? – a költségvetés egyensúlyában lényeges summa.
Ugyanakkor nem tisztázták ennek a visszafizetési feltételeit. Azt tudjuk mindössze, hogy 1992. december 31-ig valamelyik költségvetés majd ezt vissza fogja fizetni. Hogy közben mi történik, milyen esetleges évközi törlesztésekre kerül sor, az nem tisztázódott. Tehát gyakorlatilag megint az történt, hogy előre költekeztünk. Ugyanakkor 1990-ben pechje is volt a költségvetésnek – ha szabad így mondanom –, mert az előző évről viszont áthúzódott egy kötelezettség, ugyanis az 1989. évi költségvetési törvény szerint kellett volna likviditási tartalékkal ellátni a társadalombiztosítást, amit 1989-ben nem tettek meg, az 1990. évi költségvetés viszont 2 milliárd forintot kénytelen volt erre kifizetni. Tehát ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy az évről évre görgetések mindenképpen olyan nehezen követhető módszert jelentenek, aminek a szabályozása és a – ha a tisztelt Ház úgy dönt, akkor – megakadályozása valami módon rendezést igényel.
A másik probléma, amit láttunk az, hogy az intézményeknél – tehát ahová ment a pénz – nem különül el, és a jelentés, a zárszámadás nem tartalmazza ennek következtében azt, hogy tulajdonképpen melyik forrásból mennyit is kaptak. Mennyit kaptak a költségvetésből, mennyit a Társadalombiztosítási Alapból és mennyit az önkormányzatoktól. Ez nyomon követhetetlen. Ennek következtében nagyon furcsa helyzetek alakultak ki. Van olyan országos intézmény, amelyik például több mint kétszer annyit költött, mint amennyi pénze lett volna. Az egész országban, ha a megyék egészségügyi finanszírozási költségeit nézzük, akkor 5 milliárd forinttal többet költöttek, mint amennyit a társadalombiztosítástól tulajdonképpen erre a célra kaptak.
Azt hiszem, hogy ez egy példa nélkül álló esemény a költségvetések történetében, mert az megszokott dolog, hogy a katonai kiadásokat különböző rovatokba dugják el, de hogy az egészségügyi kiadásokat miért kell szégyellni, és ily módon – hogy is mondjam? – nem nyomon követhetően bemutatni, azt nem tudjuk megérteni.
Ezekkel együtt azt kell mondani, hogy az az összefoglalója az egészségügy finanszírozásának, amit a Kormány jelentése tartalmaz, szeretném, hogyha mindenképpen megmaradna képviselőtársaim emlékezetében arra az időre, amikor majd a jövő évi költségvetést tárgyaljuk.
Így szól a jelentés: összhatásukban az előbbiekben bemutatott tényezők csak mérsékelni tudták a pénzeszközök elégtelenségéből származó feszültségeket.
Különösen szembetűnő az infrastruktúra, valamint az állóeszköz-állomány állagának, technikai-műszaki színvonalának elmaradottsága. A szakmai ellátásban ugyan néhány területen sikerült előbbre lépni, de mindez csupán a gyógyítás egyéb feltételeinek rovására történhetett.
Ebben a helyzetben és ezt észlelve bizottságunk kilenc hónappal az 1990. év vége után arra az elhatározásra kellett jusson, hogy ezt a költségvetést elfogadásra javasolja azzal a feltétellel, hogy majd az államháztartási törvényben mindenképpen javasolni kívánja: az elszámolások, beszámolások és alapok rendje a költségvetésben egységesen oly módon szabályoztassék, hogy nyomon követhető legyen a költségvetésből, a társadalombiztosítási alapból és az önkormányzatoktól kapott pénzeszközök tényleges felhasználásának mikéntje. Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
