LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy egy költségvetési törvény végrehajtásának tárgyalásánál egyet kell érteni azzal, amit Békesi képviselőtársam kifejtett, hogy valóban annak van értelme, ha arról vitatkozunk, milyen tanulságokat lehet levonni ebből a költségvetésből a jövőre nézve, melyek azok a hiányosságok, amelyek a Parlamentre tartozóak, melyek azok, amelyek a Kormányra tartozóak, és ezekre azért kell fölhívni a figyelmet, hogy a következő évi költségvetés teljesítésénél, illetőleg tervezésénél ezeket a szempontokat figyelembe vegyük.
Elkerülhetetlen volt az 1990-es költségvetésnél az 54 milliárdos hiány után ez a váltás és új pályára állítás, annak ellenére, hogy mindenki tudta, a 90-es költségvetés nem tartalmazta azokat a garanciális biztosítékokat, azokat a jogszabálytervezeteket és jogszabályokat, amelyek alapján ilyen költségvetést megnyugtatóan tervezni lehet. Azonban a gazdasági összeomlás elkerülése végett ezt az örökölt költségvetést kellett végrehajtani. Hogy egy példával éljek, számomra a kérdés igazából az, hogy jól diagnosztizált-e akkor a kormányzat, amikor ezt a költségvetést megtervezte, és számomra a kérdés az, hogy jó terápiát határozott-e meg, illetőleg a terápia folytán a módosításokat jól végezte-e el a következő kormányzat. Ha a költségvetés pénzügyi egyensúlyát tekintem, azt hiszem, erre egyértelműen igennel kellene válaszolnom, itt azonban egy-két fenntartásomat – épp a jövő tervezése szempontjából – hadd mondjam el.
Nagyon örvendetes ez az 1,4 milliárdos hiány a 10 milliárdos betervezettel szemben, azonban egy-két tételre hadd hívjam fel a figyelmet, ami már akkor is megengedhetetlen lett volna, és a törvény indokolásában sem találtam meg a megfelelő vagy elfogadható indoklást bizonyos tételek esetén. Ilyen tétel például az 1,5 milliárdos szociális támogatás, ami a nyugdíjasok és nagycsaládosok lakbérének ellentételezésére volt félretéve, és ami a költségvetésben 643 millióra teljesült. Nem végeztem számítást, de szerintem ez a teljesítés még 45%-os sem volt. Ezért nem elfogadható számomra a költségvetési törvény 41. oldalán található indoklás, amely akként szól, hogy feltehetően ez azért történt, mert egyfelől szűkült a támogatható bérlők köre – elhalálozás, lakáscsere –, másfelől az érintett bérlakásokat a volt tanács vagy az önkormányzat időközben elidegenítette.
Először is úgy gondolom, nem korrekt egy törvényszövegben ezt a szót használni, hogy "feltehetőleg" mi történt; egy ilyen esetben, amikor ilyen irányú nem-teljesítés történt, akkor célvizsgálatot kell végezni, hogy ez a szociális rendszer működik-e. S úgy tűnik, a tanácsok, illetve az önkormányzatok szociális rendszere nem működik. Ezt azért merem állítani, mert ha a törvényszöveg élt ezzel a kitétellel, hogy "feltehetőleg", akkor engedtessék meg, hogy egy képviselő, aki mögött nem áll apparátus, éljen azzal a szóval, hogy "feltehetően" ezeket az állításokat nem támasztják alá később a törvény hatvan-egynéhányadik oldalán található lakásforgalmi adatok. Ennek következtében számomra "feltehetőleg" az a variáció fogadható el, hogy a tanácsok, illetőleg az önkormányzatok szociális rendszere, ami elvileg helyes volna, nem működött. Nem működött, mert ha előzetes számítás szerint másfél milliárd forint volt a nyugdíjasok és a nagycsaládosok lakbéremelésének szociális ellentételezésére, feltehetően ez számításon alapult, és feltehetően a rendszer nem működött, mert amikor már egyénileg kellett kiosztani, az egyéni kérelmezők száma ezt nem fedte, holott fedhette volna.
Hasonlóképpen szót kell emelnem azért is, mert a törvényben található a szociálpolitikai kedvezmények különbözetére 2,3 milliárd forint, amely többletként jelentkezett, amelyről a törvény indoklása azt írja, ez azért történt így, mert 1990 februárjától nem lehetett a szociálpolitikai kedvezmény különbözetét igénybe venni. Ez fölveti azt a kérdést is, hogy mikor és milyen információk juthatnak ki a költségvetésből és a lakosság milyen pánikkal reagálhat. De hadd hívjam föl itt és most a kormányzat figyelmét arra, hogy rendkívül igazságtalannak és méltánytalannak tartom, hogy egyetlenegy csoport 1990 februárjától – nem telik bele egy év – kimaradt ennek a szociálpolitikai kedvezménynek az igénybevételéből és csak és kizárólag ez a szűk csoprot rendkívül méltánytalannak és igazságtalannak érezheti ennek az egy évnek a kimaradását. El kell gondolkodni azon, van-e lehetőség arra, hogy ezt a méltánytalanságot valamilyen módon a kormányzat ellentételezze.
Én azért szerettem volna ezekre a tételekre felhívni a figyelmet, mert önmagában az 1,4 milliárdos végső eredmény valóban mindkét kormányzat és nem kevésbé azon gazdálkodó szervezetek eredményeit dícséri, amelyek képesek voltak a váltásra.
Előre látható volt, hogy a törvényjavaslat 14. és 21. szakasza fog élesebb vitát kiváltani, mégpedig az önkormányzatok vissza- vagy vissza-nem-fizetési rendszere. Számomra nem megnyugtató az Állami Számvevőszék jelentése erről a kérdésről, mégpedig azért nem, mert a kérdésnek van egy jogalapi része és van egy összegszerűségi része. Ha Magyarországon piacgazdaságot kívánunk, ahhoz hozzátartozik a szerződéses és a pénzügyi fegyelem is. Egy dolog biztos, hogy a tanácsok, önkormányzatok részére az világos és jogszabályszerű volt, hogy amikor az 1990-es költségvetési törvényt elfogadták, akkor ezt a pénzt elszámolásra kapják. Ezek után kétségtelen tény, hogy az ígért pénzügyminisztériumi rendelet, utasítás nem született meg, de a júniusi – és számomra itt az alapvető kérdés – BM–PM-utasítást miképpen hajtották végre. És hadd hívjam fel itt, most a figyelmet egy rendkívül érdekes jelenségre: nem összegszerűségében – tehát nem bruttó összegében –, hanem százalékos arányban a gazdagabb önkormányzatok, Budapest és Pest megye lépte túl legnagyobb arányban az előirányzott összeget, és a legszegényebb megyék – például Somogy megye – a legkevésbé.
Úgy érzem, a tisztesség is azt kívánja, hogy a 21. § szerinti elszámolást mindenképpen végre kell hajtani. Ennek az összegszerűsége kétségtelenül lehet vitatott. S ha előbb szociálpolitikai kérdésekben emeltem szót, hadd folytassam további szociálpolitikai kérdéssel: ha valóban állami feladatok társulnak a 18. életév után is az állami gondozottakhoz, akkor a normák megállapításánál nyilvánvalóan vagy az eredeti normával, vagy más normával a feladatokhoz képest ezt figyelembe kell venni. Fedezetlenül ilyen feladat nem maradhat!
Kétségtelen tény – úgy érzem –, itt egy célvizsgálatot kellene elvégezni. A célvizsgálat oly módon lehetséges, hogy számomra vizsgálandó kérdés az, a júniusi BM–PM-utasítás után miképpen viselkedtek egyes önkormányzatok; mert ha egyes önkormányzatok arra – idézőjelben – játszottak, vagy úgy gondolták, hogy ezeket a költségvetési tételeket úgyis túl lehet lépni, nem lesz mivel elszámolni, úgy érzem, a tisztességesebb és a pénzügyi fegyelemhez jobban ragaszkodó önkormányzatok kerülnek hátrányos helyzetbe, és sajnos, mint ahogy az egyének, a magánszemélyek esetében, úgy az önkormányzatok, tanácsok esetében is lehetséges, hogy a szegényebb önkormányzatok a tisztességesebbek. Tessék végigvizsgálni az egyes megyék közötti eltéréseket ebből a szempontból!
Úgy gondolom, ha semmi más nem indokolná a jogalap tekintetében azt, hogy el kell számolni a tanácsoknak, önkormányzatoknak ezzel a pénzzel, két dolog indokolja: egyrészt maga a törvény, mert a tanácsok, önkormányzatok tudták, hogy ezt a pénzt elszámolásra kapják, másrészt az is, hogy százalékos arányban nagyon nagy eltérések találhatók az önkormányzatok túllépései között.
Más kérdés a számszaki kérdés, s úgy érzem, erre a törvény 21. §-a lehetőséget ad, a pénzügyminiszternek felhatalmazást ad, hogy az átvizsgált normák alapján módosíthatja ezt az elszámolást.
Lehet még a költségvetési folyamatokról beszélni. Én egyetlenegy gondolattal szeretnék Békesi kollégának válaszolni a KGST-piac összeomlásával kapcsolatban.
Az nem vitás, hogy bizonyos magyarországi árucikkek iránt van kereslet. A kérdés az, hogy fizetőképes kereslet van-e. A másik kérdés, ami eldöntendő, hogy akkor, amikor az exportjog alanyi jog, akkor vajon az államnak vagy a gazdaság egyes szereplőinek kell megkeresni azokat a lehetőségeket, ahol ezt a piacösszeomlást megakadályozzák. Vizsgálni kell a gazdaság szereplőinek magatartásformáját ebben az esetben, mert az nyilvánvalóvá vált, hogy az állami keretszerződések megkötésével ez az út járhatatlan tovább.
Hadd hívjam fel a figyelmet a pénzügyi finanszírozás kérdésére, hogy a mai napig is energiafüggőségünk összesen 40% ebben a térségben, tehát úgy néz ki, hogy a Kormány lépései indokoltak voltak ebben az irányban, azok a pénzügyi lépések, amiket képviselőtársam a felszólalásában említett.
Úgy gondolom, hogy számomra és számunkra rengeteg tanulsággal jár ez a törvény, elsősorban kiemelendő a szociális kérdésekre való jobb odafigyelés, mert igazában nem tudok örülni az 1,4 milliárdos teljesítésnek, ami óriási teljesítmény, amiről a nemzetközi pénzvilág is valóban elismeréssel kell, hogy szóljon, akkor, amikor a nyugdíjasok és nagycsaládosok bértámogatására elkülönített összeg 45%-os módon teljesül.
A következő évi költségvetési törvény tervezésénél, de az idei költségvetési törvény végrehajtásánál is felül kell vizsgálni a szociális rendszert, hogy ami elvileg jó, hogy az önkormányzatok tudnák legjobban érvényesíteni azt, hogy valóban a rászorultak kapják meg a segítséget, tehát felül kell vizsgálni ezt a rendszert, hogy működőképes-e, és felül kell vizsgálni ezt a rendszert, hogy hogyan lehet működőképessé tenni.
Mindezekkel az észrevételekkel én a költségvetési törvény elfogadását javaslom. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
